Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
208 szed, istenfélő keresztény vala; hogy a’ szentségekhez gyakran és ájtatosan járnia; igen, illyeket tanácsos dicsérettel említeni, minthogy ezek által mások köteles tisztük’ teljesítésére intetnek ’s hnzdittatnak. A’ siránkozók’ bánatának mérséklése végett jó leszen a’megholt’ nevében a’ gyermekekhez, rokonokhoz és ismerősekhez néhanéha egy két bucsu-szót intézni; a’ mit azonban csak nagy szerénységgel és bizonyos korlátok között tehetni, nehogy az egész egyházi beszéd hiú és üres bucsuzásokká aljasodjék. A’ mi utoljára a’ halotti beszédek’ harmadik nemét, vagyis azon halotti beszédeket illeti, mellyek akkor tartatnak, midőn valamelly nagyobb bűnös kivégeztetik; ezen beszédekre nézve megjegyzendő : miszerint ezeket vagy mindjárt a’vesztő hely’ színén, vagy pedig a’ bűnös’ kivégeztetése után következő vasárnapon vagy ünnepen templomban tarthatni. Minden esetre illyetén beszédekben a’ hitszónoknak e’ kettőtől gondosan kell óvakodnia: először, hogy a’ kivégzett bűnöst fölösen ne gyalázza, mert különben az történhetik, hogy a’ hallgatók a’ bűnös felől balul, önmagok felöl pedig némi elbizottsággal ítéljenek; másodszor, hogy ugyanazon bűnöst egészenne mentse, mert másként a’hallgató azt gondolhatná, hogy a’ bűnös igazságtalanul ítéltetett el, vagy hogy teljesen megtért, és hogy boldogul halt meg, holott az illyen bűnös’ megtérése ’s boldogulása mindenkor kétséges. Mindent meggondolván, ezt, úgy látszik, legjobb lesz tenni a’hitszónoknak: kezdje beszédét a’ kivégzett bűnös’ kihirdetett vétségén, innen pedig menjen által a’ vétkek’ rútságára általában, azután szóljon különösen az első vétek’ veszedelmes voltáról; ha ugyanis az első vétkek meg nem fenyittetnek ’s meg nem jobbittatnak, mindig tovább terjednek, sőt legnagyobb bűntettekké fajulhatnak. Hlyen alkalommal szólhatni arról is, hogy a’ szenvedélyeket korlátok között kell tartani; hogy az elhanyagolt nevelésnek, tanításnak és religiúnak mindenkor roszak következményi; hogy a’ henyélés és rósz