Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
195 evangéliumi szakaszon alapuljon, és hogy ehez képest minden beszédben más és más, a’ böjti időhez illő tárgy vetessék föl, és annak módja szerint adassék elő. Végre a’ rendszerinti beszédek között negyedik helyen ama’beszédeket emlitjiik, mellyek némelly helyeken az esztendő’ utolsó napján azon ünnepély’ alkalmával tartatnak, midőn Istennek a’ vett jókért hála adatik. Valóban ezen idő legalkalmatosabb a’ hallgatók’ szivének megindítására. Egyébiránt ezen beszédeknek nincs semmi különösségük; hacsak azt valaki említendőnek nem Ítéli: miszerint az esztendő’ utolsó napján különféle tárgyról üdvösen elmélkedhetni; így p. o. megemlékezhetni azon jótéteményekről, mellyeket esztendőt át Isten’ kegyelméből vettünk, és ezekért hálákat adhatni; azután meggondolhatni a vétkeket, mellyeket elkövettünk, és a’ kötelességeket, mellyeket nem teljesítettünk; továbbá erős fogadást tehetni azon jó tettek iránt, mellyeket a’jövő évben gyakorolni fogunk; vagy határozottan föltehetni, hogy ezután az időt üdvösségesen használandjuk, és hogy az élet-jobbítást nem halogatjuk; vagy végre megfogadhatni, hogy ezután Isten’ segítségével a’ jóban naponként előbbmenendünk ’s a’ t Befejezésül megjegyezhetni: miszerint a’ hitszónok a’ most említett tárgyakat új esztendő’ napján is használhatja, főleg azon esetre, ha az esztendőnek említett ünnepélyes bezárása nem volna szokásban a’ hívek között. 56. §. A’ rendkívüli beszédek. Már a’ jelen K. 54-dik §-ban megjelelek, miszerint a rendkívüli beszédeket alkalmi beszédednek is szokás nevezni. E’ nevezet kétségkívül onnan származik, mivel eme’ beszédek rendszerint ollyatén eseteken és alkalmakon alapulnak, mellyek képesek a’ hallgatók’ szivét érzékenyebben megindítani. Hogy pedig ezen alkalmi beszédek nagyon hasznosok, vagy abból világosan kitűnik: miszerint már 13*
