Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
186 derék, Jóbelátásuszónok; ezt tehát más is teheti legalább néhanéha. Ezen esetre azonban szükséges leszen a’ hallgatókat arra, mi történt, figyelmeztetni; nehogy többet hallván a’ szentirásból, mint könyvükből talán odahaza olvasának, megzavarodjanak. MÁSODIK SXAKASZ. Az egyházi beszédeknek azon nemei, mellyek a’ külső körülmények miatt különböznek. 54. §. A’ jelen szakaszban előforduló tárgyak’ rende. Az ezen szakaszhoz tartozó tárgyak’ sorát már a’ jelen K. 49-dik §-ban kijeleltük, egyebek közt a’ most idézett helyen azt állítván, hogy a’ külső körülmények olly tárgyakat jelentenek, mellyek az egyházi beszédekhez nem természetüknél fogva, hanem más tekintetből szövetkeznek. Valamint a’ kijelelt helyen azt is mondottuk, hogy a’ beszéd’ körülményeit tekintve leginkább a’ tartandó beszéd' ideje és a’ hallgatók érdemelnek figyelmet. Sőt ugyanott még azt is fölhoztuk: hogy az időre nézve rendszerinti és rendkívüli beszédeket különböztethetni. Az első renditekhez azon beszédek tartoznak, mellyek bizonyos és évenként visszakerülő időkben ’s napokon tartatnak: illyenek a’ vasárnapi és ünnepi beszédek, meg azok, mellyek nagy böjtben és az esztendő’ utólsó napján szoktak tartani. A’ másodrendű-vagyis rendkívüliekhez, mellyek másként alkalmiaknak neveztetnek, azon beszédek számlálandók, mely- lyek bizonytalan időben olly módon tartatnak, hogy egészen a’ körülállásokhoz és a’ fönforgó alkalomhoz illesztessenek: illyenek p. o. azon beszédek, mellyek vagy nyilványos vigalomkor, vagy nyilványos szomorkodáskor, vagy azon alkalomkor tartatnak, midőn vagy valamelly, szent ezélra
