Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

6

két tanítani, midőn ez már az érettek!) korhoz közelít, 's mindent, mi a’ hitet illeti, tökéletesen érthet. Mi e’ részben a’ közép utat ajánljuk és azt mondjuk, hogy a’ neven- dék kisdedségétöl fogra tanittassék ugyan a’ hitre, és szok- tattassékaz erkölcsre, de nem erőltetve nem természet és czél ellen; hanem vigyázva, mindent úgy intézve, hogy a’ nevendék, a’ mit tanul, értse; a’mit cselekszik, érezze, ’s jó szívvel, jó szándékkal cselekedje. Hogy pedig ezen óhajtásunk nem épen szertelen, vagy abból eléggé kitetszik : miszerint több olly hitágazat és erkölcsi parancs vagyon , mellynek fölfogása és értése semmivel sem kíván több elmebeli erőt és bővebb tudományos előkészületet, mint más ismeretek, mellyeket a’ kisdedekkel közölni senki nem kételkedik. Azután érdemes tekintetbe venni, miként, ha a’ szükséges religioi igazságok annak idejében a’ kisdedekkel nem közöltéinek, ezek későbben olly véleményeket hallhatnak, mellyek reájok nézve veszedelmesek és károsok. Megemlíthetjük még azt is: miszerint egy életkor sem olly alkalmas a’ religioi igazságok’ és érzelmek’ elfogadására, mint az ártatlan gyermek- és ifjúkor. Itt az semmit nem nyom, hogy a; tanítás’ némelly részeit a’ kisdedek é- pen nem képesek fölfogni: annyira bizonyosan fölfoghatnak mindent, mennyire nekik szükséges és hasznos; idővel és érettebb korban könnyű leszen azt kipótolni, mire előbb a’ körülmények miatt nem taníttathattak. Valóban attól semmit nem tarthatni, hogy a’ religiónak kora tanításából, ha kivált az előadandó tárgy helyesen választatik és illő módon terjesztetik elő, olly károk következzenek, mellyek a’ religio elhanyaglását vagy késő tanítását okve- tetlenül követni szokták: ugyanis a’ religiónak kora vagy inkább idő-előtti közléséből mi következhetnék egyéb, mint hogy az egyik vagy a’ másik religioi igazság nem fogattatott föl teljes valóságában, melly fogyatkozást nem lesz nehéz későbben kipótolni; midőn ellenben a’religio’ előadásának