Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

magyarázata is ide tartozik. Ezen nem egészen alaptalan észrevételre általáben csak azt mondom: miképen olly helyeken, hol mások’ gáncsoskodásától méltán tarthattam, kisehh ’s nagyohh jegyzékekben ügyekeztem tettem’ kielégítő okát adni. A’ mi pedig különösen a’ példa gyanánt fölhozott levélkéket és az egyházi szertartások’ magyarázatát illeti: azt, reményiem, senki kétségbe nem hozza, miként e’ tárgyak’ helyes ismerete a’ lelkipásztornak nem csak hasznos hanem szükséges is. Már most az a’ kérdés: valljon a’ theologiai tudományok’ mostani rendszere mellett hol szerezhetni meg eme’ hasznos és szükséges ismereteket? Vagy továbbá még azt is kérdezhetni: ugyan csak mostani rendszerünk mellett ezen ismeretek’ közlésére hol vagyon alkalmatosaid) hely, mint a’ Lelkipásztorság’ Tudományában? Különben arra nagy gondot fordítottam, nehogy illyeten tárgyaknak szükségtelenül hosszas előadása miatt sem időm sem helyem ne legyen azoknak előterjesztésére, mik tagadhatatlanul tudományunk’ köréhez tartoznak.

Befejezésül még annak is okát kell adnom: miért el- állván előbbi szándékomtól a’ honi nyelvet használám a’ latin helyett? Előmentét és virágzását óhajtván nemzeti nyelvünknek, ezen fölül pedig reménylvén sőt bizonyosnak tartván, hogy a’ theologiai tudományok között a’ Lelkipásztorság’ Tudománya legelőször és pedig nem sokára