Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
29 MÁSODIK FEJEZET. A* lelkipásztorról. 8. §. A’ lelkipásztor’ fogalma és különféle nevezete. Lelkipásztornak azon egyházi személyt nevezzük, ki a’pásztori hivatalt viseli, az az: ki az Isten’ igéjét hirdeti, a’ szentségeket és egyéb szent szertartásokat kiszolgálja, és ezen fölül jámbor élete által jó példát ad; vagyis ki, a’ trienti szent Gyülekezet’ szavai szerint (sess. 22. cap. 1. de reform), Isten’ igéjének predikálása, szentségek’ kiszolgálása és jó tettek’példája által juhait íidvös- ségesen legelteti. Azok szerint, miket az előbbi §-ban mondánk, Krisztus urunk két, úgymint fő- és alrendü pásztorokat rendele. Főrendü pásztorok valának az apostolok, ezeknek pedig bizonyos módon alárendeltei voltak a’ tanítványok. Az apostolokra nézve a’ trienti szent Gyülekezet (sess. 23. cap. 4. de sacram, ord.) ezt nyilatkoz- tatá, hogy azok’ helyébe a’ püspökök léptek; minthogy a’ Szent Lélek ezeket rendelé az Isten’ anyaszentegyháza’ vezérlésére Apóst. Cs. 20, 28. De tovább valamint a’ püspökök utódai az apostoloknak: úgy az áldozópapok Krisztus’hetvenkét tanítványai’utódainak tartatnak; mert valamint ezek Krisztus’ és az apostolok’ segédei valának, úgy amazok a’ püspököket tettben és tanács által segíteni tartoznak. Az Apóst. Cs. 6, 1 — 6. olly férfiakról is vagyon szó, kik már az apostolok’ idejében diakónusoknak neveztettek. Tudniillik egybehiván a’ tizenkettő a’ tanítványok’ sokaságát, hét, Szent Lélekkel és bölcseséggel teljes férűat választottak, kik nem csak az özvegyek’ és egyéb szegények’, hanem az Ur’ asztalánál is, vagyis a’ szent szertartások körül is szolgálatot tennének A’ püspökök között a’ római pápa, a’ patriarchák, a’ prímások
