Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

gatás közben mindent szemű gyre kell venni, mi valamelly tanítóban dicséretre ’s követésre méltó; akár a’föltalálást, akár az elhelyezést, akár az előadást, akár az elszavalást vagy tagjártatást illesse az. Végre ha talán valamit, hosz- szabb emlékezetre méltót hallunk; azt haza menvén tüstént a’ jegyzőkönyvbe kell irni. Bizonyára ezen szoros jegyez- getés főleg azon lelkipásztornak nagy hasznára leszen, ki az Úr’ szőlejében sokfélével foglalkozván nem érkezik mindenkor azok felől hosszan gondolkodni, miket a hívek e- lejbe akar terjeszteni.

361

87. §. Mások’ követése.

Mások’ követése által e’ helyen azon jelyes tulajdonoknak utánozását, és kitűnő hibáknak kerülését értjük, mellyeket olvasás és hallgatás közben mások’ pásztori oktatásában észreveszünk. Mások’ követésében az elömenet- re nézve mind a’ hajdani mind a’ jelen kor’ tanítói legtöbbet helyeztek; és méltán, minthogy mások' követése legrövidebb út az előbb haladásra, úgy hogy másokat követve a’ tanítvány idővel jeles tanító lehet. A’mit az emberi tettek’ és élet’ természetes folyamatából legkönnyebben magyarázhatni; hiszen majdnem minden tetteink mások’ követésén épülnek, és, a’nélkül hogy észrevennők, majdnem mindent, másokat követve, tanulunk; így tanuljuk a’járást és beszélést; sőt még tagjaink’járását, ábrázatunkat, szavunkat, magunk’ viseletét és úgy tovább majdnem minden tettünket másokhoz szoktuk alkalmazni. Honnan természetesen az következik: miszerint, ha más tárgyakra nézve olly nagy erővel bír a követés, nem lesz ez hasznos siker nélkül a’ lelkipásztor’ oktatására nézve is. Azonban az itt legfőbb kérdés: hogyan követhetni legnagyobb haszonnal másokat ? Úgy látszik, leghelyesebben felelünk e' kérdésre, hajó renddel és értelmesen előterjesztjük: először kiket követhetünk? másodszor miben követhetünk rnáso-