Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
24 minden isteni követet föliillialada. Ugyanis ő azt tanítja, hogy természetében egy az Isten, ki öröktől fogva önerejéből létez; azt tanítja, hogy az Isten legtisztább lélek, ki mindent teremtett és legbölcsebben kormányoz; azt tanítja, hogy Isten’ szeretetének fő tárgya az ember, kinek üdvösségéért a’ Fin Isten emberi testbe öltözvén a’ világra j jött; azt tanítja, hogy az ember' lelke halhatatlan, ki a test’ holta után, érdeme szerint, meg fog jutalmaztatni vagy bűntetteim. Továbbá a’ hit’ ezen ágazatira legszentebb erkölcsi parancsokat épít. A’ pharisaeusok’ hajszál- hasogatását, az essenusok’ szigorúságát és a’ sadducaeu- sok’ tágas útját egyiránt kerülvén legtisztább erkölcsre taníta: hogy tudniillik Istent mint az emberi nem’ legkegyesebb atyját teljes szivünkből s minden erőnkből szeretni tartozunk; és hogy Istenért felebarátunkat is, mint a’kivel a’ szeretet’ kölcsönös kapcsa köt össze bennünket, mint önmagunkat kell szeretnünk. A’ hit’ és erény’ eme’ legszentebb tanítmányán kiviil isteni tanítónk még több jóban akarván bennünket részesitni, minthogy semmi akár igaz akár hamis religióban meg nem egyezhetnek az emberek a nélkül, hogy valamelly küljelek , vagyis látható sacra- mentumok’ kapcsai által össze ne kötessenek (S. August. contra Faust. 1. 29. c. 11.), szent mise-áldozatot, szentségeket és különféle szertartásokat rendelt a’ végett, hogy Istennel és embertársainkkal szorosabban összekap- csoltassunk. Végre minthogy a’ régi bölcselkedők között alig találtatott egy, ki olly erényes, mind szivére mind életmódjára nézve olly tökéletes lett volna, mint a’józan ész kívánja ; minthogy közülök némellyek pénzre, mások dicsőségre vágyának, sokan pedig annyira szenvedélyeiknek szolgáltak, hogy életük csodálatosan ütközésbejőve tanításukkal (Cic. Quaest. Tűse. 1. 2. n. 4.): Krisztus urunk mennyei atyja’ példájára hivatkozván így szól; „Legyetek tökéletesek, mim a' ti mennyei atyátok is tökéletes“ Mát. 5, 48.; máshol, jelesen Ján. 14, 6. önmagát útnak, igaz-
