Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
331 Teltetett és helyesen gyakoroltatott, tanácsos leszen az e- gész tagjártatást vaíameíly nagy tükör előtt kérdőre venni; a’ mit ugyanis már Demosthenes tenni szokott, a’ ki tudniillik nagy tükör elejbe állván tagjártatását szemlélgeté, és így kisértve magát tökéletesíti. A’ tagjártatásnak eddig előterjesztett általános és különös szabályait haszonra fordítani és mintegy gyakorlatba hozni akarván ábéczérend szerint néhány tagjártatási módokat fogunk fölhozni: így 1) valamit állítani úgy szoktunk , hogy kezeinket gyöngéden összecsapjuk, vagy, midőn belső meggyőződésünk szerint szólunk, jobbunkat mellünkre teszsziik; 2) csendet az által parancsolunk, és, hogy meghallgattassunk, az által kívánjuk, hogy lehajtott kezünket hallgatóink felé terjesztjük: egyébiránt mutató újunkat a’ szájra tévén szinte azt várjuk, hogy csendesség legyen; 3) csodálkozásunkat az által jelentjük, hogy fejünket és szemeinket fölemeljük, és kezeinket is a’ mell’ fölső részéig emelve , tenyereinket a’ hallgatók felé fordítjuk; 4) az elmélkedést kezünket homlokunkig emelve fejezzük ki; 5) valamit erősí tünk jobbunkat vagy mind két kezünket komolyan, illően ismételve lefelé eresztvén és mozgatván; 6) Isten előtt valamiért esedezünk félig, vagy egészen összetett kezekkel, vagy újainkat összekulcsolván: 7) fáj dalmun- k a t jelentjük összekulcsolt és vagy fölemelt vagy leeresztett kezekkel; 8) a’ félelmet nyílt szemekkel, fölemelt és egy kevéssé remegő kezekkel szoktuk jelenteni; 9) fe- nyegetődzni pedig fölhúzott szemölddel, fölemelt és néhányszor mozgatott mutató újjal szoktunk; 10) fölkiáltunk karjainkat illően 'fölemelve, egy kevéssé kitárva és egymás felé fordítva; 11) a’ gúnyt az által jelentjük, hogy ábrázatunkat egy kévéssé elfordítjuk, mosolygóink, fejjel biczegetiink, ’s mutató újunkat oldalaslag kinyújtjuk; 12) a’ haragot oldalaslag kinyujtottkézzel jelentjük; 13) kérdezünk jobbunkat vagy mindkét kezünket egy kévéssé fölemelve és szemeinket a’ hallgatókra függesztve; 14) á kicsiny számot és csekélységet kezeinket egymáshoz közel hozva és egymás felé fordít-
