Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
317 mindig egyenlően jártai ja. Azonban a' változatosságra szorgos ügyelés mellett gondosan kell arra is vigyázni, nehogy a’ tagjártatás a’ szóban forgó tárgyal ellenkezésbe jőjön; így hibás volna a’tagjártatás, lia valaki az egek vagy Isten felöl beszélvén; kézzel a’földre mutatna; melly hibát jelesen tagjártatás’ helytelenségének (actionis soloecismus) szokás nevezni. Végre a tagjáríatásnak szabadnak és nemesnek kell lennie: szabad azon esetre lesz, ha az erőltetett, mesterkélt, és, nem tudom, minő mértékhez szabott tagjártatás gondosan kikeriiltetik; nemes pedig úgy leszen, ha egy részről nem keresett, nem kényes, nem a’ nevetségig csinos, más részről nem miveletlen, nem darabos, nem azokéhoz hasonló, kik kézzel, lábbal dolgoznak, csodálatosan tombolnak, kiáltoznak, ’s majdnem mindent legilletlenebbül tesznek. Az eddig mondottak a’ tagjártatást általában illetik; tehát különösebben e‘ tárgyra nézve a’ következőket jeleljük meg: névszerint az egész testet tekintvén , ennek természetes állásának kell lennie, és azért nem szabad előre, vagy hátra, vagy oldalaslag dísztelenül hajolnia, nem szabad a’ szólónak valamire illetlenül dőleszkedni : mind e' mellett nem kell a’ testnek szótalan szobor gyanánt mozdulatlan állani, hanem, mint a’szóban lévő tárgy kívánja, majd ezen majd azon részre kell hajolnia: itt azonban úgy kell a’ lelkitanítónak magát mérsékelnie, nehogy gyakor és illetlen mozdulatai által valamelly alakoshoz hasonlítson : minden esetre hasznos leszen illő módon lábra állani, a lábakat el nem széleszteni, egyik lábat a’másikra nem tenni. A’ fejre nézve pedig a’ következő szabályokat ajánlhatni: a fejet illőleg föl kell tartani; mert a leeresztett fő alázatosságot, a’ nagyon fölemelt reátartást és bátorságot, az oldalra’; csiiggő lankadságot és fájdalmat jelent. Nem kell tehát öregek’ módjára legörbíteni; nem kell egyik vagy másik oldalra, hacsak szomorúságot, biinbánatot vagy valamelly keservet nem akarunk kijelenteni, ezen eseteken