Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
340 lietségeken alapítandjuk. Mivel pedig az ismerő tehetséghez az ismeretek, az érző tehetséghez az érzemények, a’ vágyó tehetséghez az indulatok tartoznak; mivel továbbá az ismeretek alsó Írásmód által közöltéinek, az érzemények középső írásmód által ébresztetnek, az indulatok fölső írásmód által gerjesztetnek: három-rendbeli írásmódot különböztethetni, alsót az ismeretek’ közlése, középsőt az érzemények’ ébresztése, fölsőt az akarat’ megindítása végett. A’ mit már a’ szónokság’ régibb tanítói, úgy szólván, érez- tenek; midőn ekkép szóltak vala: valamint az írónak három czélja lehet, tudniillik: a’ tanítás, tetszés és indulatgerjesztés; úgy írásmódjának háromfélének kell lenni, úgymint: alsónak, középsőnek és fölsőnek. Ezekből világosan az következik, hogy az Írásmód’ most említett három nemét bővebben kell fejtegetnünk. Az alsó írásmód olly neme a’ beszédnek vagy írásnak, rnelly egyedül azt kívánja eszközölni, hogy az olvasó vagy hallgató a’ dolgot értse és igaznak tartsa. Ez okra nézve e’ neme a’ beszédnek vagy Írásnak kerülvén az ékességeket, képes mondásokat, figurákat, körbeszédeket, szómértéket és más illyeket, egyedül azon vagyon, hogy a’ dolgot tisztán, világosan és nyomosán terjeszsze elő. Használhatni pedig a’ tanításokban, homiliákban, olly beszédekben, mellyek valamelly hitágazatot vagy titkot foglalnak magokban, a’beszédnek azon részeiben, mellyek által a’ szónok egyedül tanítani akar, végre a’ magányos pásztori tanítás’ különféle nemeiben. A’ középső írásmód az alsónál tovább megy és azért ennél ékesebb: általa nem egyedül azt akarjuk, hogy a’ fölvett tárgy értelmesen kifejtessék; hanem azt is, hogy a’ szívben érzemények gerjesztessenek: ez okra nézve a’ középső írásmódban helye vagyon a’ kép- és beszédmásításoknak, a’ szivet kellemesen érdeklő figuráknak, a’ válogatottal)!) elmésségeknek, a’ kerékded körbeszédeknek ’s a’ t. Használhatni pedig e’ nemét a’ beszédnek és írásnak, midőn nem csak tanítani
