Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
331 másként kell tenni és világosaki) szavakkal kell a hallgató elejbe terjeszteni, hogy ez azt megérthesse s azután helyesen felelhessen. A’ második esetben, midőn tudniillik a’ hallgató’felelete helyes, ezt a’ lelkitanító helyben hagyhatja sőt dicsérheti is, a’nélkül mindazáltal, hogy bizonyosnak tartaná, mintha a’ felelő a’ szóban forgó tárgyat teljesen értené; megtörténhetik ugyanis, hogy helyes értelem nélkül valamit szóról szóra elmondjon: ez okra nézve újabb kísérletek által ki kell kémlelni, ha jól érti e a’ dolgot? így p. o. hasznos leszen a kérdést más szavakkal föladni; vagy föl kell szólítani a’ felelőt, hogy a’ mondóitokat világosítsa meg valamelly példa által; vagy a’ felelő’ állítása ellen valami kétséget kell támasztani. A’ harmadik esetben, vagyis midőn a’ felelet egészen hibás; olly következményre kell a’ felelőt vezetni, mellynek lehetetlensége önként kitűnjék, hogy így a’ felelő maga észre vegye az elkövetett hibát: ha pedig elannyira hibás volna a’ felelet, hogy a’ hallgatók közt kaczagást gerjesztene; ezen esetre az elszúrúdás’ és minden illetlenség’ távozta- tása végett tanácsos leszen a’ hallgatók közül más valakit fölszólítani ’s kikérdezni; vagy pedig maga a’ tanító a’ tett kérdésre helyesen felelvén, jobbítsa ki a’nevetést gerjeszt- hetö hibát. A’ negyedik esetben, vagyis midőn a’ felelet egy részben helyes, másban hibás; a’ helyes részt különböztetve el kell választani a’ hibástól; azután a’ mi helyes, helyben kell hagyni, a’ hibát pedig új kérdések által úgy kell forgatni, hogy azt a’ felelő maga észre vévén kiigazítsa. Egyébiránt a’ kérdések’ és feleletek’ alkalmazása, és így a’ kérdező módszer’ használása közben soha nem szabad arról megfeledkezni: miszerint a’ kérdések és feleletek egyedül a’ belsőleg helyesen összekötött tárgyaknak külső köntösét képezik. Éhez képest azok, miknek az előbbi §’ következtében a’ figyelmezö módszer szerint helyesen dolgozott beszédben meg kell lenniek, a’ kérdező 4
