Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

18

melly egyedül maga képes az ember’ forró vágyait ’s egymást váltogató kivánatit kielégíteni, emberi ’s véges erővel épen nem részesülhetünk ; és hogy ez okra nézve, végczélunkat el akarván érni, természet-fölötti 's isteni kegyelemre, ’s ezen kegyelem’ megnyerhetésének Istentől rendelt eszközeire vagyon szükségünk. Már ezek így lévén, ki merészelne illy lélekben járó ’s örök életet érdeklő dologhoz mintegy avatatlanul fogni?

6. §. A’ pásztori hivatal’ eredete ’s állapota a’ régieknél.

A’ pásztori hivatal’ eredete majd egykorú a’ világ’ kezdetével, vagy inkább az emberi nem’ eredetével; minthogy mióta ember vagyon, a’ religiónak és erénynek mindig voltak buzgó tanítói ’s hit követői. Minden bizonynyal az első időkorban a’ házi atyák mint a’ családok’ főnöki e’ hivatalnak szorgosan megfeleltek. Ezt tanusítja a’ szent- irás. Már a’ két első testvér, ámbár különböző módon és szándékkal, ajándékot vivének az úrnak Mós. I. K. 4, 3 és k. Hasonlóul Noé Mós. I. K. 4, 3 és k., Ábrám Mós. I, K. 12, 7. 13, 4., Isák Mós. I. K. 26, 25., Jákob Mós. I. K. 28, 16—22., és sok más, Istennek oltárt emeltek, áldozatot vittek ’s nevét buzgón segítségül hivák. Az illyetén kifejezések is: ,,Elbeszéled fiadnak“ Mós. II. K. 13, 8., „Kérd meg atyádat“ Mós. V. K. 32, 7., „Kérdezd meg az előbbi nemzetséget----------értekezzél az atyák’ emlékezetéről“ Jób 8,8., „Atyáink tették hírré nekünk“ Zsolt. 43, 2., az írásnak illy kifejezései tanúk arra, hogy a’ pa- triarcháknál bevett szokás vala gyermekeik ’s unokáik előtt Istenről mint mindenek’ teremtőjéről ’s az egész világ’ gondviselőjéről buzgó szívvel ’s ájtatos lélekkel elmélkedni ’s beszélgetni. Arról pedig épen nem kételkedhetünk, hogy illyetén szent elmélkedések ’s erkölcsi oktatások vízözön előtt főkép azok között divatoztak, kiket a' szent- irás Isten’ fiainak nevez. Vízözön után pedig Semtöl szár-