Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
16 Hogy a’ legjobb Alkotó vagy személy szerint vagy mások által a’ fölhozottakhoz hasonló szavakkal majd oktatá, majd inté, majd dorgáló, majd pedig vigasztaló az emberi nemet; a’ szentirós számtalan helyen tanúsítja. így tehát semmi kétséget nem szenved, hogy a’ relígioi igazságokat és erényt tekintve az embernek mindig szüksége vala kalauzra és hittanítóra, hogy következőleg a’ pásztori hivatal, általában szólva, szükséges. A’ második kérdésre nézve szinte határozottan kimondjuk, hogy a’ pásztori hivatallal bizonyos kiválasztott embereket szükséges megbízni. Ugyanis ki bátorkodnék azt állítani, hogy a’ religio' ügyében vakoskodó embert mindenki, ha kedve tartja, legyen ez bár alkalmas vagy alkalmatlan, tudós vagy tudatlan, vagy a’ religióra nézve épen maga is vakoskodó, hogy, mondom, illyen a’ religio’ ügyében vakoskodó embert bátran vezetheti ? Ki merészlené azt mondani, hogy a’ végczélt elérni törekedő embert vagy a’ vak esetre vagy olly emberek’ vezérletére bízhatni, kikkel vagy történetből találkozik, vagy kik magokat vakmerőén tanítóknak mondják? Sokkal tanácsosabb leszen különösen kiválasztott férfiakat a’ pásztori hivatalra képeznünk, és az élet’ segédszereivel illő módon ellátnunk. Képezzünk e’ hivatalra olly embereket, kik elmebeli tehetségeik, jámbor erkölcseik, kitűnő miveltsé- gök, díszes külsejök és feddhetetlen életök által magokat különböztessék. Lássuk el őket minden szükségessel, nehogy a’ hosszú ’s terhes készület után, mellyet a’ pásztori hivatal kíván; nehogy a’ mindig folytatott munkálkodás mellett, mellyet a’ tudományok és mivészetek tesznek szükségessé; nehogy az éjjeli ’s nappali sok fáradozás mellett, melly a’ pásztori élettel szoros kapcsolatban vagyon; nehogy, mondom, mindezek mellett a’ lelkipászto rok a díszes hivatalukhoz illő tisztes életmódra nézve fogyatkozást szenvedjenek.
