Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

252

többször emlékezni, menyeket ő, az ész' megfeszítése nélkül, érzékei által észreveliet és teljes valóságukban fölfoghat; szólásmódot is főleg a’ köznép előtt ollyat kell használni, mellyel ez a’közéletben élni szokott; a’ nehezebb tárgyakat tekintve a’ közemberrel csak lassan kell haladni, sőt gyakran a’ nehézség mellett meg kell álla- ni, és a’ dolgot minden oldalról ki kell fejteni. Igen, a» tudatlanok’ körében a’ most ajánlott módot kell követni; mert az érzék-haladó tárgyak’ fölfogására, a’ tudományos kifejezések’ megértésére, ’s oktatás közben a’ gyors előhaladásra csak a’ nagyobb gonddal miveit emberek alkalmasok.

63. §. Befejezés.

Hogy a’ keresztény hívekkel közlendő dolgoknak oly- lyatén előterjesztése, melly szerint ők az elejekbe adott tárgyaknak ne csak külső színét szemléljék, hanem azoknak belső mivoltát sőt kapcsolatát is helyesen átlássák, e- gyik legnehezebb foglalatossága a’ lelkipásztornak, nem fogja az kétségbe hozni: ki azokat, mik a’ közelebbi 61 és 62. §§-ban bővebben kifejtettek, nem csak elméletileg helyesen érteni, hanem gyakorlatilag is czélirányosan használni akarja. Ez okra nézve épen nem csodálhatni, hogy a’ Lelkipásztorság’ Tudományának irói arról is gondoskodónak, miszerint a’ lelkipásztornak mindig lennének olly segédszerei, mellyeket a keresztény néppel közlendő ismeretek’ kifejtése közben, ha talán a’ körülmények úgy kívánják, bátran haszonra fordíthasson. Mi készakarva elhallgatván azon határozásokat és fölosztásokat, mellyeket némellyek, a’ világosításnak szóban lévő segédszereiről értekezvén, nem eléggé alaposan, vagy legalább szükségtelenül szoktak fölhozni, ugyanezen segédszereket olly renddel és módon fogjuk előterjeszteni, mint a’ köznép’ oktatása közben rendszerint haszonra szoktak fordittatni. Először is tehát a’ magyarázatokról, azután a’ példákról, to-