Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

tapasztalás tanítja, melly szerint olly helyeken, hol tanúit, jámbor és a’ hívek’ leikeinek üdvösségét szomju- liozó papok pásztorkodnak, rendszerint a’keresztény nép mind a’ hit’ dolgában jártasabb , mind a’ keresztény erények’ követésében szorgosabb, mint ott, hol a’ nyáj pásztor nélkül szűkölködvén mintegy magára vagyon hagyatva. Ezen fölül belérzelmünk (sensus intimus) meggyőzhet bennünket a’ felől, hogy képzelmeink ’s mások1 tettei nagy erővel hatnak lelkünkre; így tehát a’ lelki- pásztorok’ helyes oktatása, és a’ keresztény erények’ gyakorlásában kitüntetett jeles példája nem lehet hatás, nem szükölködlietik gyümölcs nélkül.

2) A’ pásztori hivatalnak általunk dicsérve előszámlált hasznait mások a’ részről hozzák kétségbe; minthogy a1 lelkipásztorok a’ keresztény religiónak majd két-ezere- des életkora alatt sem valának képesek az emberi nemet megjavítani, ’s tökéletessé tenni. Bátor az ember emberi gyarlóságából még most sem vetkőzlieték ki; annyi mindazáltal bizonyos, hogy a’ Krisztus által rendelt lelkipásztorok az emberi nem’ nagy részét megszabadják a’ vak pogányság’ balgatag mégis parancsolt babonájától , a’ régi kor’ iszonyú mégis nyilván megengedett bün- téteitől, a’ józan észszel és tiszta erénynyel ellenkező mégis makacséi védett véleményektől; valamint az is bizonyos, hogy tizennyolcz század alatt a’ keresztény religio nemcsak hosszan és szélesen elterjedett hanem sok és nagy haszonnal gyümölcsözött is. Egyébiránt az is megjegyzésre méltó, hogy a’ jó mag, mellyet a’ buzgó lelkipásztor elhint, nem mindenkor hoz mindjárt gyümölcsöt; sőt gyakran késő nemzedékek érlelik azt meg, mit ő jó reménység’ fejében ültetett s gondosan nevel- getett. Ha a’ tudományokban és mivészetekben fölfedezett igazság vagy akárminemű találmány nyom nélkül nem vész el, ’s rendszerint a’ jövő korra jótevőleg átszáll : egyedül a’ religioi igazságok’ és keresztény erények’ magva lenne e olly terméketlen; hogy a’ leggondosabb ápolás mellett sem gyümölcsöznék soha? Mi csak ültessünk ’s öntözgessünk; növekedést majd a’ mennyei Atya ad Kor. I. L. 3, 7.