Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
239 lók előtt oily tárgyak is helyesen fölfogottaknak és eléggé ismerőseknek gondoltassanak, mellyek’ ismeretével azok körülményeik miatt még nem hírhatnak. Végre különböztesse a’lelkipásztor azon ismereteket és tárgyakat, mellye- ket világosan a' hallgatók elejbe akar terjeszteni; minthogy az előterjesztendő dolgokhoz kell alkalmazni az előadás’ módját. A’ keresztény hívekkel közlendő ismeretek között első helyet foglalnak az úgy nevezett külső szemléletek. Ezek által mi olly dolgok’ képzetét értjük, mellyek kívülünk vannak, és azért külső érzékeink által vetetnek észre. A’ külső szemléleteket négyfélekép közölhetni a’ hallgatókkal : és ugyan először közvetlenül, midőn tudniillik az előadandó tárgy a’ külső érzék, p. o. a’ látás, hallás, szaglás sa’t. elejbe tetetik; azután közvetve, midőn a’ tárgynak csak képe mutattatik meg; továbbá hasonlítás által, midőn ollyan tárgy, mellyet a’ hallgatók érzékeik által már ismernek, azon tárgy mellé, mellyet a’ hallgatóval meg akarunk ismertetni, illesztetik, és így ezen ismeretlen tárgy a’ másikkal összehasonlítva ismertetik meg; végre magyarázat által, midőn valamelly tárgy’ egyes jegyeit és képzeteit fölhozzuk, összekapcsoljuk és mint valamelly egészet a’ hallgató elejbe terjeszszük. Ha tehát a lelki- pásztor valamelly tárgy' képzetét közvetlenül akarja a’ hallgatóval közleni; tegye a’ szóban lévő tárgyat a’ hallgató’szemei elejbe, és fiiggeszsze ennek figyelmét a’tárgy’ egyes jegyeire; azután, ha lehet, több érzék által vizsgáltassa meg a’ tárgyat, és ügyekezzék eszközölni, hogy a tárgy minél erősebb hatással legyen a hallgatóra; végre mondja ki a’ nevet, mellyel a’ külső szemlélet’ tárgya leghelyesebben kifejezhető. Ezen szabályok szerint magyarázhatjuk a’ szentségeket, az egyházi szokásokat és szent religiónk’ különféle szertartásait. Ha azonban valamelly tárgy’ képzetét közvetlenül a’ lelkipásztor nem közölhetné ; ugyanezt közvetve kell teljesíteni, vagyis azon tárgy’ ke-
