Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
232 oktatása közken nem kell a’ kinyilatkoztatott religio előtt előterjeszteni. Azonban a’ dolgot megfordítva az általunk előhozott okokból csak hibásan következtethetné valaki: mintha a’ mi meggyőződésünk szerint tanácsos volna az előbbivel ellenkező véleményt tartani elannyira, hogy a’ keresztény híveket tanítván a’ lelkipásztornak előbb kell megmagyarázni a’ kinyilatkoztatott religiót mint a’ természetit ; ezt, mondom, csak hibásan következtethetni a’ mi állításunkból, a’ dolgot ugyanis figyelmesebben megtekintvén könnyű átlátni, hogy a’ kinyilatkoztatás az ész’ világítása, segéde és folyvásti munkálása nélkül teljességgel nem sziikölködhetik. Tehát a’ mi véleményünk szerint legokosabban cselekszik a’ lelkipásztor, ha a’ keresztény népet a’ religioi igazságokra oktatván a’ természeti religiót összekapcsolja a’ kinyilatkoztatottal; és ha, mint már a’ 41-dik §-ban mondottuk, az egész dolgot úgy intézi, hogy a’ józan észből kölcsönözött igazságok a’ kinyilatkoztatás által megvilágositlassanak, megerősittessenek, és kétségen kívül tetessenek, ellenben pedig a’ kinyilatkoztatott igazságok az ész által vítattassanak, ajánltassanak ’s for- dittassanak haszonra. Ugyanazon elvekből, mellyek szerint a’ pásztori tanítás’ anyagát helyesen elrendezhetni, felelünk e’ kérdésre is: valljon a’ keresztény nép’ tanítása közben a’ hitágazatokat el kell e választani az erkölcsi parancsoktól, és valljon azokat előbb kell e előadni mint ezeket, vagy talán a’ két-rendbeli igazságok egyszerre lesznek a’ hívek elejbe térj esztendők? Ha e’ kérdést jobban fontolóra veszsziikí nem tagadhatjuk: mikép valamint egy részről a’ Hittudomány azon alap, mellyen az erkölcsi parancsok építendők ; úgy más részről az Erkölcstudomány olly nagy-kiterjedésű és olly nagy nehézségekkel járó, hogy ugyanazt a’ Hittudománynyal egyesítve teljesen és nyomosán elő nem terjeszthetni. így tehát azon elvet tartván szemünk előtt, miszerint olly igazságokat, mellyek a’ következő
