Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
9 ágazati ’s a’ kinyilatkoztatott religio’ titkai ellen merészen kikelni; nem is akarják a’ híveket olly világosságban részesíteni, meliynek vakító fényét gyönge szemeink ki nem állhatják, nehogy ellenkező esetre mind a’ jelen élet’ nyugalmától, mind a’ jövőre nézve boldogító reményünktől megúsztassunk. O ! milly nehezek, sőt sokszor majdnem elviselhetetlenek a’ jelen élet’ terhei, ha borús egünket a’ religio’ mennyekből vett fénysugara által föl nem deríti. Azt tovább, hogy az egyház és egyház’ szolgái általában fogyatkozást nem szenvednek, hálás szivvel megismerjük. De az egyháziak is jól tudván, hogy az egyházzal közlött jótétemény nem annyira az ő sajátuk, mint inkább a’ liivek’ áldozata, a’ bűnök’ megváltása és a’ szegények’ öröksége, javaikat rendszerint a’ legszentebb czélokra használják. Egyébként is ki bírja erősebb joggal vagyonait és ősi javait, mint az egyház és ennek szolgái? Fejedelmeink’ kegyelme, főembereink’ nagylelkűsége, nagyaink’ bőkezűsége, egy szóval a’ hívek.’ jámbor és hálás érzelme szülte, nevelte ’s gyarapította az egyházi jószágokat. Különben is mit gáncsolhatni abban, ha az örökké-tartó lelki jókat az érzékeny szív legalább múlandó földi javakkal ügyekszik meghálálni? Vagy ki mondhatja azt igazságtalannak; ha talán abból, mit a’ nép munkás fáradozással gyűjtöget, né- melly kis rész jut azon egyházi férfiúnak, ki egész életét csak azért szentelé a’ tudományoknak és egyéb fárasztó munkáknak, hogy másokon kívül a’ szorongatottakon se- gélhessen, és a’ siránkozók’ könyeit megszüntethesse. Ne is mondja senki, hogy vágynak az egyháziak között mind elmére mind szívre nézve miveletlenek , fösvények vagy pazarlók, inkább a’ mulandók mint az örökkétartók után vágyakodók; mert ha így volna is : valljon melly rend vagy állapot ollyan köztünk, hogy minden tagja feddhetlen-életű lenne? Azon kívül, ha egy részről már az apostolok között is találkozott Judás; más részről nem voltak e az egyháziak között mindenkor olly férfiak ? kik szent Ágostont a’ mély tudományban, szent Ambrust az egyházi buzgóságban, borromaei szent Károlyt a’ bőkezű adakozásban, mintegy vetekedve ezen szent püspökökkel, dicséretesen követék.
