Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
203 Theologiához, vagyis a’ kér. kath. religio’Tanítmányának általános részéhez tartozik. A’ mi tehát azon tárgyakat illeti, mellyek a’ tulajdonkép úgy nevezett Hittudományból a’ keresztény nép’ oktatása végett fölveendők: ezek részint az Istent és a’ teremtést, részint a’ Megváltót és a’ mi üdvösségünket, részint az örök életet és az ezzel kapcsolt örök jutalmat vagy büntetést illetik. Itt mindenek előtt azon kérdést kell vitatás alá venni: valljon pásztori oktatás közben kell e az Isten’ létéről szólani, és ezt gondosan összeszedett okokkal vitatni; vagy talán jobb leszen az egész dologról hallgatni, és mint már magában bizonyost és kétségtelent jobb leszen csak föltenni? Hogy az Isten’ létét, midőn a’ környiilállások kivánják, föl kell hozni és meg kell mutatni; a’ következő okok bizonyítják: először az Isten’ léte alapja egész religiónknak és minden erényünknek, attól függ hitünk, reményünk és szeretetünk, tehát szükséges ugyanazt legalább néhanéha emlékezetbe hozni; azután a’ tapasztalás tanítja, hogy vannak olly emberek, kik a’ szentirás’ ezen kifejezése szerint: ,,Mondá az esztelen szivében: nincsen Isten“ Zsolt. 13, 1. nem csak magokkal hanem másokkal is el akarják hitetni, hogy nincs Isten, hogy tehát ezek megtérjenek vagy legalább másokat el ne csábítsanak, szükséges leszen ezen igazságról nem csak az egyházi tanításokban, hanem a’ szent beszédekben is bővebben értekezni; annál is inkább pedig, mert szent Pál e részben példát ad, ki nem csak Athénében a’ fő törvényszéken (in areopago) az epicureus és stoicus bölcsel- kedők előtt az igaz Isten’ létéről beszédet tartott, hanem ugyanazt a’ római híveknek is a’ teremtményektől vett ok által helyesen megmutatá mondván: „Az ő láthatatlan tulajdonai ---------azok által, mik teremtettek, megértetvén láttatnak, az ő örökké-való ereje ’s istensége is“ Rom. 1, 20. Ezekből bátran következtethetjük, hogy ezen nagyte- kintetíi igazságot pásztori oktatás közben nem csak elhallgatni nem szabad, hanem, ha a’ köríilállások kivánják,
