Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
201 nem tehetnénk; kényszerítve lennénk a’ pásztori tanítás’ anyagának a’ köríílállásokhoz alkalmazását a’ lelkipásztor’ okosságára és ügyességére hízni. Úgy látszik, ide tartoznak azok, miket Griesbach János Jakab e’ munkájában: „Anleitung zum Studium der populären Dogmatik, besonders für künftige Religionslehrer. Vierte neu durchgesehene Ausgabe. Jena, 1789.“ a’ 7-dik lapon mond: ,,A’ néptanítóra bízzuk, hogy azon állítások közűi, mellyek a’ népszerű előadásra alkalmasok, mindenkor azokat válaszsza ki, mellyek egyenesen az ő hallgatóira és az előadás’ minden nemére alkalmazhatók; hogy azon állításokat, mellyek egyedül derült- eszű személyekkel való magányos beszélgetésekre használhatók, különböztesse azoktól, mellyek a’ nép’ nyilvá- nyos oktatásához tartoznak. Mert épen olly haszontalan mint messzeterjedő munka volna, és igen kevés bizodalmát mutatnánk azok’ tehetsége iránt, kik néptanítók akarnak lenni; ha minden különös esetre különös rendeléseket akarnánk adni.“ 54. §. A’ pásztori tanítás’ nevczetesb tárgyai a’ Hittudományból. Midőn a’ lelkipásztor a’ keresztény nép’ oktatása végett a’ Hittudomány hói valamelly tárgyat akar fölvenni; szüntelen szeme előtt kell tartani, miszerint szent hitünk’ ágazatai sem egész kiterjedésökhen, sem a’ Hittudomány’ irói által használt rendszerrel, sem a’ Tlieologiát tanuló nevendékekhez alkalmazott módon, hanem inkáhh úgy lesznek előadandók, hogy mind a’ kiválasztott igazságok, mind az előadandó tárgyak’ sora, mind végre a’ dolog’ megmutatása végett fölhozott okok a’ hallgatók’ tehetsé- ginek, szükségeinek és egyéh körülállásainak teljesen megfeleljenek. Ezen elvnél fogva tehát a’ lelkipásztor a’ religio’ fogalmát, fölosztását és szükséges-voltát; azután a’ természeti religiónak úgy, mint most köztünk létezik, iá
