Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

4

tál; végre az ájtatos és jámbor életnek szembetűnő gyakorlása által *).

Mi tovább a’ pásztori hivatal’ czélját illeti: minthogy a’ most mondottak szerint e’ hivatal’ tárgya az Isten’ igéjének hirdetése; a’ nyilványos isteni tiszteletnek, álszentségeknek és egyéb lelki dolgoknak kiszolgálása; és a’jó példaadás: semmit nem kételkedhetünk, hogy a’ pásztori hivatal’ legközelebbi czélja a’ tanitás, a’ szent szertartások’ kiszolgálása, és a’ pásztor’ példás magaviseleté. Azonban nem szabad megfeledkeznünk, miszerint a’ most érintett tanítás és egyéb pásztori foglalatosságok egyedül azért gyakoroltatnak, hogy a’ hívek végczélukat elérjék: és így arról sem kételkedhetünk, hogy a’ pásztori hivatal közvetve ugyan, de mégis főleg az emberi nem’ rendeltetésének, vagyis az igazságnak, erénynek ’s boldogságnak eszközlésére irányoz. A’ mit bár az eddig mondattak is eléggé bizonyítnak: mind e’ mellett a’ pásztori hivatal’ e’ főczéljának világosabb kitüntetésére szolgálnak a’ következők: a) mennyei tanítónk az úr Jézus sz. Jánosnál 18,

37. így szól: „Én arra születtem, és a’ végett jöttem a’ világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.“ b) Ugyanezen isteni mesterünk a’ keresztény erények’ szorgos követését ajánlja és sürgeti minden alkalommal, mondván Mát. 4, 17.: „Penitentziát tartsatok,“ ugyanannál 5, 8. „Tiszta-szivüek legyetek,“ ugyanott 6, 1.: „Igazságtokat ne az emberek előtt cselekedjétek,“ ismét annál 7, 21.: „Atyám’ akaratját cselekedjétek, ki mennyekben vagyon.“ Sőt az erények’ könnyebb gyakorlása végett mintegy segédszerül szentségeket rendelt, névszerínt Mát. 28, 20. a keresztséget, Ján. 20, 22 és k. a’ penitentziatartást, Mát. 26, 26—28. (vedd hozzá Kor. I. L. 11, 24.) az oltári szentséget, máshol más szentségeket, c) Boldogságunk íelől is gondoskodott a’ mennyből alászállott Üdvözítő; „Mert az ember’ fia azt jött keresni és üdvözíteni, mi elveszett vala“ Luk. íí), 10. Más helyeken pedig, jelesen