Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

BEVEZETED

ELSŐ FEJEZET.

A’ pásztori hivatalról.

1. §. Az előadandó tárgyak’ kapcsolata.

Nem ide tartozik ezeket bővebben fejtegetni, hogy az embernek, vele született tehetségeinél fogva, vég- czélul az igazság, erény és boldogság tűzetett ki; hogy tovább a’ magára hagyott ember, természet-fölötti segedelem nélkül, melly az értelmet megvilágítsa, az akaratot tökéletesítse, eme’ végczélját el nem érheti; hogy végre az Üdvözítő’ tanítmánya és intézetei által mindabban részesülőnk, mire rendeltetésünk’ elérhetése végett szükségünk vagyon. Ez azonban általunk is említendő: hogy az Üdvözítő által velünk közlőit igazságokkal és eszközökkel a’ keresztény Theologia ismertet meg bennünket. Melly nagy kiterjedésű tudományt az újabb irúk elméletire (tlieo- retica) ’s gyakorlatira (practica) osztályozzák. Amazt ujo- nan alapira és rendezettre oszthatjuk, ahoz az észtani (philosophica), szentirási (biblica) és szentatyai (patristi- ca) Theologiát, ehez pedig a’ Hit-, Erkölcs- ’s egyházi Jogtudományt számítván. A’ gyakorlati Theologiát szinte kétfelé osztályozhatjuk: fölsőbb- s alsóbbra. Az elméleti Theologiának mind alapi vagyis azon része, melly a’ keI. KÖTET. 1