Podhradczky József (szerk.): Pázmány Péter' esztergami érseknek, Magyar Ország primásának és a' romai közönséges Anya-Szent-Egyház cardinálisának élete (Buda, 1836) - 22.958
400 XXV Ili. §. Pázmány Péter’ halála, temetése, és sírja. Valamint a’ munkás)napszámost megfárasztja a1 dolog, ’s várton várja a’ Iealkonyo- dást, hogy meg pihenhessen: szinte úgy a’ bűnök, késértetek, üldözések ’s az élet terhei ellen mindennapi tusakodás el - lankasztják a’ gyarló embert, ’s meg-kívántatják vele szabadulását — Pázmány Péter szájában is meg volt ezen boldogtalan állapatnak íze ; ki egész éltében sokat munkálkodott, mindég küzdött, ’s pihenés nélkül fáradozott: ezeknek okukért életének estvéje felé már egészen el - gyengülvén , az örök nyugodalomat óhajtotta ; noha mindaddig foglalatoskodni meg nem szűnt, míg a’ halál magas ajtójának küszöbét lábával meg nem dobbantotta. Alkatására nézve közép termetű, ösztövér testű, szeg színű, hoszas tiszta és helyes képű, fekete szemű, alázatos, mellette m Itóságos és kellemetes tekéntetű, sas orrú volt; nem igen bokros szakállát meg - eresztette , ’s bajúszat is viselt. Sován teste nem volt olly izmos, és az únha- tatlan munkára olly igen alkalmas, mint a’ Nagy Lelke. Sok jeles tehetség volt pedig benne egyesülve-, de fűképpen díszesítette otet keresztény jámborság és kegyeség, Isteni igaz tisztelet, ember szeretet, sok tapasztalás és fáradhatatlan munkálkodás után tudósúlt ész, éles elme, mély belátás, tsendes maga viselés, szeléd természet, bátor szív, Fejedelméhez tántoríthatatlan hívség, Haza szeretet, nemzetiség, fedhetetlen élet, békeséges tűrés, bov adakozás, kellemetes társalkodás, szeléd maga viselés, igazság szeretet, tsudállatos nyiitszívűség, ’s több e1 féle szép tekélleteség. Minthogy egyedül tsak a’ Nagy Isten tiszteletét , az édes Haza , és szerette Nemzete javát szomjúhozta , éltében nem tett egyebet jónál. Pénzen sohasem kapott 5 a’ mit pedig takarikosággal öszsze gyűjtött és szájától el-húzott, azt Isten ditsoségére és Nemzete hasznára szentelte. Méltóságok után sem sóvárgott, kedvét tsupán lelki tekélleteségben , jó - tételekben, és a’ szeléd tudományokban kereste, ’s bennek találta. Annya nyelvén kivűl tudtomra beszélt és írt németül, olaszul , deákúl és görögül. Mennyire kedvelte pedig a’ hasznos munkásságot, külömbféle ki-adott könyvei, ’s nagy számú kéziratai bizonyítják. Ezek a’ lan- kasztó szakadatlan munkák végtére megtörték, 's a’ mi benne romlandó vala, testi Sátorát egészen föl - bontották. — Megromlott egésségérűl, Egyházi-beszédeinek végükön, e’kép em- líkezik „Szándékom vala, hogy még egynéhány Prediháczióhat hi - terjesztek , mellyek üszögében vannak írásaim között — De mivel ez a könyv felettébb öregbedeit; és romlott cgésségem, derék munkára alkalmatlanná változott. Itt végezem Predikácziómat. Hanem, d mit Karácson napján, sok és nehéz akadozással, sőt félben - szakasztással prédikállottam utolszor Nagy - Szombatban 1635. esztendő végén, mivel készen vagyon, ki hagyom nyomtatni. Alifom, hogy ez leszen vége d negyven esztendőiül fogva való prédikállásomnak: mert, mellyem fulladási, hurutok és belső szelek szaggatás!, emlékezésem fogyatkozási, fogaim ki - hullást', egyéb mindennapi sok nyavalákkal egyetemben, alkalmatlanná tettek d Prédikállásra. Hanem, Istent alázatoson kérem, hogy tegye gyümölcsössé a’ Hívek lelkében eddig való tanításomat: Nékem pedig , adgyon boldog ki-múlást az árnyék világból Amen.i( — Ezeket 1636-ban írta; ’s midőn Posonybúl Laetare vasár-napra, az az 1637. esztendei Mártius 22-kére Bétsbe O Fölsége udvarába készülne, *) előtte való Tsütörtökön Sz. Jó1séf napján örökre el- szenderedett. Halálát a’ Posonyi Collégiumnak év - könyveiben ezen szovakkal találtam föl-je*) Olvasd ez aránt költ levelét Miller Jakabnál Tom. II. p. 210 -212. \ l
