Podhradczky József (szerk.): Pázmány Péter' esztergami érseknek, Magyar Ország primásának és a' romai közönséges Anya-Szent-Egyház cardinálisának élete (Buda, 1836) - 22.958
39 Turzó Szanisló indította ezt a’ pert; ki 1622 ben választatott Nádornak (Olvasd az 1622. észt. 3. tzikkelyt) Eszterházy Miklósnak, soha eszébe sem juthatott e’féle vétélkedés; mert jól tudta, hogy az Esztergami Érseknek jógái a’ hazai törvényen alapulnak. Azért kellett pedig ezt a’ botlást el-igazítanom, mivel Engel János szertelen kisebbéti Pázmányt Históriájának IV. Pvészében a’ 467. lapon. Um diese Zeit, úgy mond 1632-dik esztendőre, wäre leynake ein Zwist zwischen den Palatin, und dem Erzbischöfe Pázmány ausgebrochen. Pázmány hatte die Acten seiner vorjährigen Synode in Druck herausgegeben , und, immer auf sein Interesse bedacht, als Anhang eine Lange Liste der Vorrechte und Privilegien des Graner Erzbischofes, wie er sie in Urkunden gefunden zu haben , oder daraus her leiten zu können glaubte, hinzugefiigt. Darunter war viel Veraltetes und Verrostetes, aber auch manch Erdichtetes, und schlecht Begründetes: beydes war gefährlich bey einem Manne, der wie _ Pázmány, bereit war, was er für Vorrecht der Hierarchie hielt, auf alle Art geltend zu machen. Da meldete sich endlich der Palatin Eszterházi, um nicht durch sein Schweigen seinen guten Namen bey der Nachwelt zu schaden; und machte den König Ferdinand II. auf die Uber- triebenheiten in dem Aufsätze, in so weit sie ihm auffielen, aufmerksam. — Ferdinand der II. verglich diesen Streit, indem er beyde Th eile erinnerte, aus Interesse der katholischen Religion es bey dem, was üblich sey, zu belassen, und dabey blieb es auch. Schon am 14. April 1630 hatte Pázmány, sein Ansehen auch im Geistlichen immer erweiternd, in seiner Eigenschaft als Primas, welchen Ausdruck Pázmány abwechselnd, mit dem des Patriarchen gebrauchte, eine sogenannte Provincial, oder, wie sich Pázmány selbst corrigirte, National Synode gehalten.“ Hát mi világi rendűek nem oltalmazzuk és nem védjük jogainkat? Pázmány olly időben élt , mikor a’ Protestáns atyafiak egész erővel a’ katholikus Papság ’s Pieligió ellen szegeszték magúkat. — A’ mi pedig a’ Hierarchiának, vagy magyarán mondva a’ Szentséges fejedelemségnek elsőségét illeti, mind a’ Sz. írásból, mind pedig a’ világi történetből bizonyos, hogy leg régiebb, következőleg hogy leges legelső a’földön. Sched Éliás „De Diis Germanis.“ Ilalae 1728. in. 8. p. 368- írja : „Jam inde a primo hominum ortu inventi sunt, qui — res sacras curarent.“ Luner Ferentz úr pedig „Dissertatio inauguratis historico iuridica de Iuribus Primatis I. Regni Hung. Pest 1830.“ in 8. tzimű könyvében a’ 48-dik lapon: „Primas Regni cum Episcopis et Praelatis Statum saecularem praecedunt, úgy mond. — Et in Sacro Romano Imperio, Electores Ecclesiastici, quacunque demum domo joriundi, Serenissimos Electores saeculares, tot potentissirnorum Imperatorum sanguine progenitos, absque ulla dignitatis imminutione praecedere solebant. Et in Poloma Archiepiscopus Gnesnensis Principes ac Palatinos sine competentia antecessit. — Imo inter Sacramentarios Anghae (Calvinist as) Can- tuariensis Archiepiscopus, Duces ac Principes omnes in Senatu Regio, ac Parlamentis, consensu ac suffragio praeire solebat, teste Saravia Calvinista Anglo de diversis ministrorum gradibus cap. 24.“ — Nálunk sem volt külömben, IV. Béla király IV. Intze Romai Pápát Benedek Érseknek megerősítésére sürgetvén, 1252. esztendőben többi között így írt: „Quum enim Stngoniensis Antistes sit primus inter ecclesiasticos et seculares principes, qui nobis consilio et auxilio in omnibus arduis, et secretis regni nostri negociis debet assistere, cuius etiam praesentia carere non possumus vix in brevitate.“ RR. Georg. Fejér Cod. Diplom. Tom. IV. Vol. II. p. 141—145. — Ezt az elsőséget pedig tsak ugyan IV. Bela szerént Sz. István királytól nyerték az Esztergami Érsekek „Et cum praedicta Sancta Strigoniensis EcJlesia locum Primatis in regno nostro tenere dignoscatur, tam a beata Sede Apostolica, quam a Sancto primo Rege Stephano, nostro progenitore, qui praedictam Ecclesiam fundavit, dotavit et libertatibus firmavit et stabilivit, ac servitorum amplitudine et multitudine Dignitatum
