Podhradczky József (szerk.): Pázmány Péter' esztergami érseknek, Magyar Ország primásának és a' romai közönséges Anya-Szent-Egyház cardinálisának élete (Buda, 1836) - 22.958
17 phorus veri Catholicismi“ Vitteb. 4626» in 4-to -r 6 magyarul felelt rá* „Az setét hajnal csillag után bújdosó Lutherislák vezérlője“ tzímú könyvében. Noha pedig oklevelekbül bizonyos, hogy Péterünk Református szüléktől eredctt „Tu vero, qui ex parentibus haereticis natus, úgy mond V. Pál R* Pápa 1616. esztendei Bullájában Praynál Hierarch. Hung. P. I. p. 183. et in haeresi, quam tamen, sicut ßdedigna relalione accepimus, in XIII. aetatis tuae anno convictus abiurasti, educatus fuisti.“ Debretzeni Bárány Ágoston úr mindaz- által az 1826. esztendei „Felső Magyar országi Minervánah 1-ső Negyedében“ ellenkezőt igyekezett meg mutatni „Pázmány, Kalaúzzának 1 Oó8—dik lapján Ön maga vallja, úgy mond: „Régi Eleim nyomdokiból ki nem léptem.“ SÖt Hodoegusában állítja : hogy a’ Református dolgát Surius Cochlaeus, és más könyvek olvasásából értette át. — De Pázmány Hodoegusának, az az Kalaúzzának III—dik kiadásához függesztett Toldalékában „Appendix, az újítók mint szoktak felelni a mi írásunkra“ az 1050-dik lapon, nem saját személyérül szól: hanem közönségesen a1 katholika Anyaszentegy- házrúl beszél mondván: „Veszem észre, hol jártok: Azt akarnátok talám , hogy én is újító volnék, új tudományt hirdetnékP Jó idején protesiáltam arrúl, hogy régi Eleink nyomdokiból ki nem léptem: járt és törött úton járok.“ A’ második ellenvetés sem erősebb az elsőnél; mert a1 tizenhárom esztendős gyerkotze a’ Reformátio dolgában igen tudós még nem lehetett: azért annak folyamatát valóban tsak könyvekből tanulhatta meg. Mindazáltal Bőd Péter Magyar Athenásában, Alvintzi Péter életében nem merte nyilván állítani, hogy Pázmány valóban Református szüléktől eredett volna; hanem gyanítás képpen nyilatkoztatá ki magát „Ä Reformáta Vallást hatalmason oltalmazta ugyan (Alvintzi Péter) mindenek ellen, úgy mond, de nevezetesen Pázmán Péter ellen, a ki akkor ai Jesuitai szerzetből való Missionarius volt, az után pedig kardinális és Esztergami Érsek, nagy tudományú, lőv beszédű és penájú ember: a! ki sok méltatlan vádokkal terhelte mind a Reformáta Apostoli Sz. Vallást, 's mind annak tanítóit: hallatlan *s tsak a maga agyából született, képzelt hibákat reájok fogott, fejér fogakkal nevette, tsúfolta, nyomtatott könyvetskékbe világ eleibe botsátott, magának is nem kevés gyalázatjára; mellyeket Alvintzi hasonló buzgósággal úgy viszsza hányt a* nyakába, hogy Ő is talált mit tisztítson a galléra alól. Talám abból az Pázmánnak Alvin- Izivel való veszekedéséből származott az a’ kézről kézre adatott beszéd, hogy Pázmán ifjú korában Reformáta Vallást követett volna ; de Akadémiákra menvén a’ Váradi Kollégyiomból Alvintzi Péterrel, és Pétsváradi Péterrel együtt; *) e kettőnek lett hivatalja , egyiknek a’ Váradi Professorságra , d' má- síknak a Papságra; Pázmánnak pedig (Ki magát mind a’ kettőnél jobbnak tartotta) hivatalja nem esvén, azon meg boszonkodott, és viszsza jővén, Vállását változtatta volna Bétsben, hogy mindeniknél nagyobb méltóságra mehetne. Ennek az értelemnek még eddig más fondamentomát nem láthattam, hanem ezt, i. hogy Pázmán ifjú korában a Váradi Oskolákban tanult a* Reformátusoknál, lévén ugyan Váradi köz állapotú nemes ember gyermeke. 2. Hogy Pétsváradi Péter a’ Pázmán ellen irt könyvében azt veti szemére, hogy a Kristus hitét el-árulta és meg tagadta, a mellyel egy átaljában néz az Ő elébbeni vallása változtatására. 3» Hogy igen nagy térítő és vallást üldöző ember volt; azt pedig szokták tselckedni nem annyira a született Katolikusok, mint d más vallásból arra tértek, hogy inkább> buzgóknak, és igazán meg térteknek tartassanak másoktól.“ *) Timon Samu éltében pedig illyen beszéd forgott a’ község nyelvén: Pazmanum discendorum propius Calvinianorum dogmatum gratia, exteras Acatholicorum Scholas cum Adalberto Molnár adiisse, et cum redux in Patriam Adalberto a Calvinianis posthaberetur, ira incensum , Romanam Religionem, professum esse.li — Purpura Pannonica Claudiop. 174Ö- in S-vo p. 2j5.
