Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 2. kötet : Az egyházi különjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824b
21 Mi elvégre a fölszentelés helyét illeti. Ennek 1) sajátnak vagy is a püspök megyéében lennie kell; mert minden püspök engedmény esetén kívül, csak saját megyéében szent rendeketkiszolgáltnthat. 2) szentnek lennie kell, minthogy a püspök szent rendeket, legalább a fölsőbbeket csak szent Mise alatt szolgáltathat. 3) nyilvánosnak lennie kell, hogy a nép is jelen lehessen, minthogy a régi Egyházban is jelen vala, és a szent működésre rendelt szertartások szinte a nép jelenlétét föltételezik, 17. §. A föls zenteltetés következményei. A fölszenteltetés következményei következendők 1) a fölszentelt egyén rendének megfelelő tisztében eljárhat, s az ahhoz csatolt szent működéseket elvégezni köteles. 2) különösen pedig az első pilissel elláttottak a papi karhoz tartoznak, a többi szent rendek fölvételére s egyházi javadalmak elfogadására alkalmato- sok lévén a papi előjogokban részesülnek. 3) az aldiakonság fölvételével az egyházi karban egész élete által megmaradni, nőtelen állapotot tartani, s az egyházi imákat (horae canonicae) elvégezni köteles. 4) a fölszentelt egyén a szent rendeknél fogva eltörölhetet- len jellemmel ruháztatik föl, s ennek következtében fölszentelteté- sét ismételni nem lehet. Merte jellem által az egyén az Istennek,« szolgálatának fölszenteltetik, eltörölhetlen hatalmat nyer, s a világi férfiú pappá változik (Közjog 250. §.) egész életében a rendek fölvételétől fogva az egyházi karnak tagja maradván. Ezt az Egyház mindic tanította az ismételt fölszenteitetéseket kárhoztatván, „f ia valamelly püspök, áldozó pap, vagy diakon valakitől a szent rendeket másodszor venné föl, mind ők tétessenek le, mind az ki őket fölszentelni merészelte^ *). Szinte aztrendelé a III. kartha- gói zsinat e szavakkal: „Mi azt is rendeljük, mi már a kapnai zsi- uatban valószínűleg rendeltetett: hogy tudni illik kereszteltetési vagy fölszenteltetési ismételések ne történjenek. Can. 38. Nec non conc. Trid. sess. 7.can. 9. et sess. 23. cap. 4. de sacram. Ord. Minthogy eltörölhetlen jellem a szent rendek követhezménye ki sem kételkedik, hogy a hitehagyott, vagy szakadt, vagy symoni85) Canon. Apóst. 67.
