Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 2. kötet : Az egyházi különjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824b

334

kodék, az elítéltetik* 7). Végre minden egyházi vádtisztulásban a vádtisztulási tarsak, az az a magát kitisztító tanúi szinte kihallgatnak, ezek becsületes jellemnek, hitelt érdemlők, és soha törvény által meg nem büntetettek* 8), szomszédok* »), s ugyanazon rendbeliek a vádtisztulóval például püspök püspökre, pap papra nézve legyenek s »). E vádtisztulók tulajdonáról azonban valamint azok számáról abiró rendelkezhetik, minthogy a törvény e részben határozottan mitsem rendelt. Hasonlíttassek 13. és 19. Canon caus. 2. qu. 5. és az idézett 10. 12. fej. az egyházi vádtisztul.

II. €£IHH

Az orvoslati büntetésekről.

294. §.

A büntetés módja.

Az elkövetett bűn eléggé bebizonyittatván a vétkes büntetéssel illettetik, melly azonban foganatba nem vitetik előbb, mint a JÜn vagy a vétkes tulajdon vallomásából kitudati k, vagy arról a jog 'ende szerint igazság ki nem kutatik *). Midőn, pedig a vétkes az irett kort még el nem érte, mindig lágyabb büntetés föladandó. Ennél fogva a jog is határozza hogy 1) a gyermekeknek átnézessék, mi a nagy koruaknálszigoruam megbüntettetik. 2) hogy még ana- gyob korú ifjak sem büntettessenek meg olly szigorúan, mint már a férfi korba lépettek»). Azatya fia vétségéért soha sem fegyetik meg, hanem a fiú maga bűnhődik vétségéiért. Elvégre az orvoslati büntetést fenyitékek (censurae) által kiszolgáltathatni, mellyek- ről most értekezendünk.

295. 8.

A fenyíték átalános határozata s elosztása.

Fenyítéknek azon orvoslati büntetést nevezzük, melly az egy házi hatóságtól vétkes és makacs személyre hozatva azt némelly lelki javak élvezetétől megfosztja *). I. orvoslatinak mondatik, mivel a fenyíték magában és föképen a vétkes meggyógyitása és jobbítására hozatik, mint büntetés csak akkor foganosittatva midőn lel47) 7.10. fej. a végénél ugyan azon czim. 48) 7. 9. fej. úgy. ott. 49) 7.10. fej. úgy. azon czim. 50) 10. fej. úgy. azon czim. 1) Can. 1. et 2. caus. 2. qu. 1. 2) 1.2. fej.a gyermekek vétsék"*1 «»> -t. de senten. excorarnun. X.