Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 2. kötet : Az egyházi különjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824b
15 egyház czímnek neveztetett. Későbben midőn átalános föl- szentéltetések szokásba jöttek volna, czím alatt azon kezeskedés értetett, mellynél fogva valaki fölszentelt papnak eltartását fogadta azon esetre, ha annak tisztes táplálása nem leen- dene. E kezeskedés minden fölszenteltetendő egyénre nézve olly szükséges vala, hogy a Püspök, ha a nélkül valakire kezet vetett volna, ugyan azt eltartani köteles vala azon esetre, ha szolgálatot nem kaphatott, vagy pedig arra alkalmatos nem lett volna«*). Ma négyféle czím szokásban vagyon: 1) a javadalom czíme, midőn valaki arra nézve fölszenteltetik. 2) az örökség czíme, midőn valakinek annyi tulajdon jövedelmei vannak, hogy azokbul tisztességesen elélhet. 3) a szabad asztal czíme , midőn valamelly tehetséges birtokos arról kezeskedik , hogy a fölszenteltetendő egyént szükség esetében eltfnr- tandja. 4) a szerzetvallás vagy szegénység czíme, valamelly javakkal ellátott szerzetben, vagy pedig a kóduló barátok rendében. Nálunk Magyarhonban minden világi pap megye czimére szenteltetik föl; ennek következménye az, hogy megyéje kormányozójától eltartását joggal követelheti. Osztriában a megyés Püspök azon egyéneket, mellyek- nek szent rendeket kiszolgáltatni kiván , nevenkint a tartományi kormány ebibe terjeszti, hozáadván azoknak hazája, kora, az elvégzett bölcsészet s hittudomány tárgyai, s ezekbeni haladásáróli nemkülönben egészségökrőli tanúsítást, és ezek következtében fölszentelés végett czímet kérvén. A fölszentelt papok ugyanott tehetlenségök esetében a vallás vagyonából ei- láttatnak, ha tudni illik gyengeség vagy betegségük miatt hivatalokra nem alkalmasok. Nálunk az elgyengült egyének az erőhagyott papok alapítványából (fundo deficientium) eltartatnak. Ez alapítvány fölött továbbá rendeltetett hogy abban ki- sem más, mint részint aggság, részint betegség miatt lelkészi hivatalokra nem alkalmatos egyének részesüljenek, és az is csak akkor, ha az esedező tehetlenségét orvosi tanúsításnál fogva bizonyítja. „Lásd n. in. helytartótanács 1806. évi Sept. 16. 17,693. és 1807. Decemb. 29. 26,043. alatti intézv.c< 62) Cap. 4. et 16. de praebend. et dignit.
