Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
35 máig olvastatnak, ngymint meghamisított nevek, zsinatok, szent atyák, s egyházi írók hibás idézvényei, s Ál—Iszi- dornak árui * °). Ezekhez járultak még maga Gratián által követett régi szabályok csonkításai, meghamisításai, a szent könyvek vagy más munkáknak olly ismertetései, mellyek inkább a korszellemhez mint a régi hagyományhoz hasonlók valónak, nem is emlétvén azon szokását Gratiánnak, melly- nél fogva a régi vagy a közönséges zsinatok rendelkezéseit, inellyekben az egyház jogai alapittatnak, .annak szabadalmai foglaltatnak, később s részles sőt költött gyülekezetek szabályai után tévé? Noha azt is megvallani tartoznék, hogy Gratián mind ezen tévelgéseket többnyire csak segédeszközök hiányából, s korának tudatlanságából követte, „Lásd Paul1 de Riegger dissert, de decret. Gratiani §. 101. Thesaur. Ju- risp. Eccles. T. I. p. 221. Azért igen nagy dicséretet érdemlenek azon tudós férfiak, kik a római megjobbi'tók után is Gratián rendelete jobbítására segéd kezet nyújtónak. Illyenek valónak 1) Augustini Antal ezen munkájával Libri II. dialog, de emendat. Gratiani 2) Bravó Diomedes ezen munkájában disquisit. Crit. de interpr. Gratiani. 3) Pithoei Péter s Ferencz, kik Gratián jobb kiadását eszközöltették. 4)Foníanini s Böhmer szinte Gratián kiadásával. 5) Yan Espen ezen munkájával: Commentarius in dccret. Fratiani. 6) Riegger Pál Gratián fölötti értekezésével. *') 7) Turrecremata János ki még XV. században Gratián rendszerét n mintáját változtató ugyan, de munkája csak XYI1I. században XHI. Benedek Pápa helybehagyásával közrebocsáttatott ezen czim alatt. Gratiani decretorum libri Y. secundum Gregoria- hos decretalium libros titulosque distincti per Joan, de Turreeremata ord. Praed. S. R. E. Card. Romae. # 3*. §. A Pápák végzéslevelei s válaszai szaporodtak* Ál — Iszidor rendszere Gratián rendelete által, melly rövid idő alatt iskolákba, s törvényhatóságokba felvétetett, 20)Pehem Jur. F.cel. p. 680. 21) Exstat in Theaaur. Jur. Eccl. Tom. I. nro 3. p. 129. 3+
