Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a

388

külön egyenek az Egyháznak ajánlották , fentartván magok nak a végső szükség esetét, mellyben a fejedelmek tulajdonsága ismét fölélesztetik. 6) az egyházi szabályok sem ellenzik, hogy az egyházi jövedelmek része, a közterhek viseltetésére, a szegények ápolgatására, az elfogott keresztények kiszabadítására, vagy illy nemű ájtatos tettekre fordít- tassanak. Állításunkat üdvözítőnk is nem csak]nem ellenzé, hanem inkább megerősíté mondván: „Adjátok meg a császárnak, a mi a császáré“ '’). Szent Pál pedig azt monda: „Adjátok meg mindeneknek azt, a mivel tartoztok, kinek

adóval, adót, kinek vámmal, vámot-------kinek becsülettel,

becsületet“ *°). Szent Ambrus szint így szóla : „Az Egyháznak aranyja van , nem hogy tartsa hanem hogy kiadja, s szükségben segedelmet nyújtson“ 2I). Azonban e tárgyra nézve jól megjegyzendő , hogy a világi és egyházi javak között nem kevés különbség létezik, mert I. az Egyház s vallás szüksége s haszna magában tekintve az állodalom szükségét s hasznát megelőzi, „Ha a vallás ugv mond Daries a társaság közjavába ütközik, akkor a vallás, melly az isten dicsőségét, s ennél fogva a lelkek örök üdvösségét magában foglalja; a társaságot megelőzi. Mert minden a dologhoz értő, s azt világosan felfogó ember könnyen megenge- dendi, hogy a társaság igaz boldogsága a vallás megsértése mellett nem is gondolható“ 2*), mit külön jószágoknál nem mondhatni, minthogy azok mindig a közjó alá rendeltetnek. II. az Egyház javai már azon oknál fogva is, hogy vallás és az Egyház üdvére fordíttatnak, az állodalom javát előmozdítják , mivel a vallás az állodalomnak támasza. III. az egyházi javak magától az állodalomtul különféle előjogokkal , mellyeket a külön birtokosok jóazágai nélkülözik, eh

19) Mát. XXII. 21. 20) Rom. XIII. 7. 21) lib. II. cap. 28. de offic. lásd. Justin, növeli. ;7. cap. 2. és cans. XII. qu. 2. can. 15. 22) Instil. Jur. univers, part. sect. Sect. 3. §. 536. in sehol.