Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
377 rai kitűzését a püspöki szent szék adta vélemény mellett a tartományi kormányra bizni, és Ein- und Auspfarrungs-Oe- scháft-nek nevezni szokták, történetileg bizonyítják. „Lásd Rechberger Handbuch des österr. Kirchenr. 287. §. Az egyháziak folyamodását elfogadhatja, s annak követKezése. Mindén az állodalomban létező társaság egyéne kívánhatván azt, hogy a társaság jogait élvezhesse, ha valamelly, például egyházi társaságnak egyéne e jogában főnökétől megsértetnék , s magától a társaságtól sérelme elenyésztését nem nyerhetné, világi bíróhoz folyamodhatván segédeimért esdekelhet. A világi biró azonban ez esetben annyi mérsékletességgel viseltetni tártozik, hogy Ítélete az illető társaság természetével s jogaival megegyezzék. Es ez elvből származtatik azon jog, mellynél fogva az állodalom, vagyis a világi fejedelem néinelly egyházi panaszkodó egyén folyamodását elfogadhatja. Vagyis a világi fejedelem vagy annak világi törvényhatósága egyházi egyénnek arról tett panaszát, hogy tudni illik egyházi elöljárósága szabott korlátáit megsértvén véle illetlenül bánt légyen, meghallgathatja, s megítélheti. Illy folyamodások már a régi Egyházban divatoztak: így már szent Athanáz a tyriai zsinatban az arianu- soktul megitéltetvén nagy Konstantin császárhoz folyamodott; aranyszáju szent János Kalcedonnak ad quercum nevezett külvárosában tartott zsinatban püspöki székétől megúsztatván, Árkád császár előtt panaszkodott « ♦). Mi pedig illy folyamodások következéseit illeti, ezek szinte olly különfélék , mint a kérdésben forduló tárgyok. Mert midőn illy esetben a panasznak czélja az , hogy a polgárok jogai épen 14) Vostrae Instit. Histor. Eccl. tom. II. §. p. 123. et 124. Petr. de Marca de concord. Sacerd. et imperii lib. 4. cap. 2. et lib. 7. cap. 2.
