Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
361 s máig sem léteznek 4), hanem tulajdon javait mellyeket mind szent István, mind utódai eldődeiktől örököltek, az egyházoknak ajándékozták: úgy szinte a többi alapitok is nem más mint tulajdon javakat szentelhetének az Egyház számára* Ha pedig az alapítók saját vagyonát ajánlák az Egyháznak, az mint az Egyház sajátsága tőle el nem vonható, annál kevésbé , minthogy ugyan azon alapítók a korszokás szerint átkokat mondának mind azokra, kik azok alapítványait nem csak elidegeníteni, de csak megsérteni is merészelnének» 2) ugyan azt tanúsítja az egyházi javak természete s czélja, mellyek az Isten dicsőítésére s szolgái eltartására irányoz- tatván. 3) a katholikus hit s jogtudósok sőt a protestánsok véleménye is szinte azt bizonyítja. 4) ugyan azt a szent könyvek tanítása erősíti e szavakkal: Mind az, mi az Isten* nek szenteltetik (D")n) akár ember — — akár föld legyen, többé el nem adathatik, se meg nem vétethetik * s). Itt e héber szó (herem, anathema) mindent jelent, mi az Isten dicsőítésére ajánltatik. 5) a téteinényes római jog szinte azt tanítja, mellynél fogva nagy Konstantin császár mindenkinek megengedi, hogy jószágainak részét akármelly egy" háznak vagy szolgáinak végrendelet által örökön hagyhatja **). A legújabb külsőországi rendeletek és szerződések gzinte azt bizonyítják, példáúl a bajor szerződ. YIII. czik- kében; a würtembergi Y. 70. 82. §. a badeni Y. 20. §. ‘a hassziai V. 43. §. a szászweimári 7. törv. 11. §. nyilt szavakkal az egyházi javak egész s örökös fentartását fogadják 'így» hogy az érintett javak el ne adathassanak; vagy nyug- pénzekre ne fordíttathassanak; hogy el ne nyomattathassa- nak ; vagy össze ne vegyíttethessenek a római szent Szék helyeslése, vagy a Püspököknek a trienti zsinat engedte befolyása nélkül ♦•). „A magyarhoni egyházi javakra nézve 38) JLevit XXVII. 28. Dániel Cap. V. 39) Codic. tit. II. de sacrosanct. Eccles. leg. 1. 40) Grundsätze des gem. Kirch. R. von Drostehülfhott' Seite 282. und f. II. Aufl. Münster 1832.
