Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
357 Inj dona , avval is megerősíttetik, hogy a« egyházi vagy |po?- gári társaságba magokat egyesítő tagok szabadságában nem is állott vala , az érintett termérzeti szahadságon kiadni, vagy önmagokat attól megfosztani; a lelkismereti szabadságot te< hát az Egyháztól semmi esetben nem tagadhatni. Az épség fentartása továbbá azt kívánja, hogy kisem az élete, teste, s a polgári törvények kivánata szerint szerzett földi javak élvében háborgattassék. Elvégre az igazság kiszolgáltatása azt hozza magával, hogy az Egyház jogai mind az egész testület, mind minden tagra nézve minden belső vagy külső megsértés ellen védelmeztessenek. Melly védelemnek kiváltkép ha szellemi jogokrul kérdés vagyon, ollyasnak lennie kell, hogy az Egyház szellemével s elveivel megegyezzék. Nagy Leo Pápa a védelmi követelés jogára nézve Leo császárhoz czelszerüleg igy .szóla: Illő hogy császári Felséged mulatlanal arra figyelmezzen , hogy fejedelmi hatalma nem csak a világ védelmére, hanem leginkább az Egyház őrzésére adatott. 275. §. Az Egyháznak állód alom iránti jogai közé tartozik II. óvni magát. III. az állodalom javát elő- * mozdítani. Minthogy az egyházi hatalom független, s magában n- lapszik, magától következik, hogy az Egyház joggal bir, magát az ellen megóvni, ne valahogy a világi hatalom ártalmára vagy kárára essék, mi annyit jelent, mint egyház-or- szaglati törvényekre nézve egyházi tetszvényi (placetum ecclesiasticum) gyakorolni (278. §.) Azonban nz Egyház e jogát más mint szellemi eszközökkel, tudni illik intésekkel vagy kérésekkel nem védheti, és ha ezek nem használnának,' mást nem tehet, mint minden üldözést, sanyargatást, s bar melly kínzást az Isten dicsőítésére keresztényi türelemmel szenvedni. Minthogy továbbá e joga az Egyháznak minden