Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
350 Hogy továbbá az egyházboli kizárás többi polgári következményei avval későbben összekapcsolIattak, magából következik. Azokrul a külön jogban többet értekezendiink. 271. §. Az Egyháznak az állodalomtul engedt jogai. Az Egyháznak az állodalomtul engedt jelesebb jogai a személyi, valósági, s helybeli szabadság. Mi az elsőt vagyis a személyi szabadságot , azaz a birósági kiváltságot illeti, az abban áll , hogy a világi ügyekben elmarasztaltatok pnpok nem polgári, hanem egyházi birótul megitéltctnek. Azonban e jog a világi fejedelmektől eredvén nem isteni, hanem polgári rendelkezésnél fogva szármozott, minthogy szent Pál nyilván mondja: Minden ember a felső hatalmasságoknak engedelmes legyen * *), s maga az apostol császárra hivatkozván polgári bíróságtól megitéltetni kívánkozott 1 «). Szent Bemard pedig Hinkmár szenoni érsekhez ezt irta: „Minden ember a felső hatalmasságoknak engedelmes legyen. Ha minden ember, tehát ti is; vagy ki vesz ki beneteket a min- denségből? ki kifogást tenni igyekszik, az csalni törekszik“ * T). Továbbá az egyházi történetekből mind idejét mind módját tudják annak, hogyan engedték a világi fejedelmek e jogot az Egyháznak. így Sozomen «*), s Nicephor szerint '»), első vala nagy Konstantin császár, ki mind a pe: reskedő papoknak mind világiaknak engedte, hogy a püspökök bíróságához folyamodhassanak, ha talán a világiak bíróságát elkerülni kívánnák. Későbben Justinian császár a barátok s apáczák ügyeit a püspökök bíróságához vitetni rendelte *°), melly jogot a császár Menna konstantinápolyi Pátriárka kérelménél fogva minden papokra kiterjesztett ~1). 15) Rom. XIII. l. 16) Actor. XXV. 10. 17) Epist. 42. Cap. 8. 18) Hist. Eccl. lib. I. 19) Hist. Eccl. libr. 7. 20) Novell. 79. 21) Novell. 83.
