Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
322 mányok egyházai fölött gyakorolni; következőleg a római Pápának elsőségi és pátriárkái jogait ugyan annak nevében végrehajtani (184. §.), minthogy pedig az esztergomi Érsek részles Prímás és született pápai követ méltóságával vagyon felruházva (199. §.), természetesen következik, hogy a szent uiárloni Benczeiek főapátsága, főapátjával, és szerzeteseivel együtt, nem különben mind a többi kiváltott Benczeiek s Cisterciták apátai, s szerzetesei, mind a preinonstrati prépos tok, s alattvalói , vagy akármelly rendbeli kiváltott egyháziak s szerzetesek az esztorgomi Érsek mint ország Prímásának s született pápai követnek törvényhatósága alá tártoz- nak *7). 2) ugyan azt bizonyítja V. Miklós Pápa kettős oklevele , az első így hangzik: „Miklós püspök, Isten szolgáinak szolgája-------ugyanis legnagyobb szeretetre méltó fiunk László magyar király, minap nyilván jelenté nekünk, hogy az esztergomi Érsek ámbár — — primási és született kövefségi tisztében és tiszteletében működnék ; mi mégis primási és követségi törvényhatóságát apostoli tekintélyünknél fogva helyeselvén, és megerősítvén szeretett fiunknak (Szécs Dénesnek) r. sz. Egy. Papbibornoknak, ki az apostoli szik fölmentése által egyszersmind az esztergomi Egyház érseke, és utódainak tulajdonítjuk, hogy az egész országban, s minden hozzá tartózó és tartozandó részében az érsekiszékes, vagy akármelly más kiváltott Egyházakra, egyházi személyekre, vagy ezeknek alattvalóira nézve , „bár hogy légy enek is kiváltva,“ a primásság s követség jogait mind a lelkiismereti mind a biroi itélőszékben gyakorolhassa, minden illő tiszteletet, terhet és szabadalmat örök időkig éldelhessen, valamint az említett követség törvényhatósága szabad gyakorlatát tekintélyünknél fogva engedjük ; amint afölebb kibocsátott leveliink- * 1 57) Lásd Pázmány Pétert, eszterg. érsek, ki Oláh Miklós eldőde után az eszterg. érsek szabadalmait elősorozza; s Pray spécim. Hierach. Eccl. Hung, czímü munkája part. 1. p. 147. nro. XVII.
