Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
315 enged. Mi a kiváltság több alsó rendű felosztásait, miilyenek a személyi, anyagi, vegyes és részles, kihagyván czé- lunkhoz képest egyedül két kiváltság nemét érintjük, tudni illik: 1) azt, mclly azon szerzetesek tulajdona, kik már ala- pittatásuk alkalmával megyés püspökök törvényhatóságából vétettek ki, s nullius dioecesis-sieknek mondattak * s). 2) azon kiváltságot említjük, melly átalános vagyis egyetemi. Ez alatt a jogtudósok olly korlátlan szabadságot értenek, melly- nél fogva a kiváltottak nem ugyan alapittatásuk alkalmával, de későbbi pápai okleveleknél fogva rendes Püspökjök hatalma s törvényhatósága alól kivétettek, s közvetlenül az apostoli Szék alá rendeltettek, azon hozzá adással, hogy Ők nem csak azon püspöki jogok alól kivétetnek, mellyek közönséges megyei ügyeket tárgyolnak, hanem még a püspöki törvényhatóságtól is úgymint a jóra utaltatás, s a büntetéstől sat, menteknek mondatnak, s közvetlenül az apostoli szent Szék alá rendeltetnek. De illy kiváltságot szent Bernard inkább felszabadulás mint szabadalomnak nevez *6). Melly korban a szerzetesek nem csak szabadalmakat hanem kiváltságokat is követelni, s megnyerni kezdettek légyen, nem egyeznek meg az irók, annyi bizonyos, hogy különbözés a kiváltott s nem kiváltott zárdák között két eseten kívül (255. §.) XI. század előtt nem tétetett, sőt az egyházi főnökök, s más jámbor férfiak, vagy tudósok XII, században támadt panaszai bizonyítják, hogy számosabb kiváltságok egyedül a XI. vagy XII. században eredhettek. Ezt ta” nusítja szent Bemard ki a XII. század kezdetén élvén Henrik szenoni. Érsekhez irt munkájában *») a kiváltságokért esedező* apátokrul így panaszkodik; „Csodálom, hogy szerzetünkből némelly apátok alázatossági szabályunkat gyülöl- 25 25) Concil. Trident. Sess. XXII. cap. 8. de reform, et deciarat. card, concil. interpret, nro 5. edit. Gallemart. 26) S. Bemard epist. 42. 27) S. Bemard in tract, de morib. et offic. Episeop. cap. 9.
