Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
14 18. §. Ugyan azt példák is mutatják. Azt akarván megbízonyitani hogy az egyházi jogtörvények kútfeje üdvözítőnk vala, nem idézzük azon törvényeket mellyeket ő mint hiti s erkölcsi ágazatokat minden híveinek ada, mellyek tudni illik az isteni hagyományban, vagy pedig az új szövetségi szent írásban foglaltatnak: hanem egyedül azon törvényeket közlendjük, mellyek tárgyunk 'czélját illetik, s üdvözítőnklől azért adattak, hogy az Egyház fprmészetét, kormánya alkotását, s czélját meghatározhassuk. Ám maga üdvözítő urunk első vala, ki azt tanítá, hogy országának leg főbb törvénye híveinek üdvössége, azt mondván: „Ez annak akaratja ki engem küldött, hogy minden, valaki látja a fiút, és hiszen p benne, annak örök élete légyen“ «). Maga rendelte mind azt, ki Egyházát kormányozza, mind pedig annak utódjait ezen szavakkal: „Te Péter vagy, és ezen a kősziklái) építem az anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vehetnek azon diadalmat“ *). O határozta meg az egyházi kormány mintáját, mondván: „Miképen küldött engem az atya, akképen kiildlek én is titeket“ s): ő tanította hogy kellessék megzabolázni, vagy megbüntetni az engedetleneket, midőn mind a büntetést, mind annak különféle nemeit kijelelte parancsolván : „Ha az Egyháznak nem fogadja szavát, légyen te előtted ollyan mint a pogány vagy fukár. *) ő, midőn kérdeztetnék: Kell-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem ?“ ollyan feleletet adott, hogy egyszersmind a két hatalomnak, úgymint az egyházi s világinak megfelelő engedelmességünket, s megalázásunkét parancsolá. A többi ezekkel egyértelmű törvényeket nem is említjük, minthogy az említettek is elégségesek arra, 1 1) Sz. Ján. VI. 40. 2) Sz. Máté XVI. 18. 3) Sz. Ján. XX. 21. 4) Máté XVIII. 107.
