Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a

286

• Mintája e* eskünek a II. kötethőz ragagztott pótlék XIV. száma alatt olvasható.

F. Fejezet.

A lelkészekről.

240. §.

A lelkészek al apíttatása, s a fárák eredete.

Lelkésznek azon pap mondatik, ki elöljárósága által meghatározott hivek , azaz egy fárának hivatalos igazgatására ünnepélyesen rendeltetik. A lelkészek, ha tisztök lényegét tekintjük, minthogy felszentelt papok, s Krisztus urunk tanítványinak követői (117. §.) Istentől eredtek. A lelkészek ugyan nem mások, mint a püspökök segédei némelly részé“ ben a megyének, s így tekintve némileg csak helytartói a püspöknek , de nem önkényes , s vissza vonható módon, ha, nein hivataluknál fogva, s állandóan. Hatalmuk a hívek i- ^gazgatására nézve tulajdonos a mennyiben helytartói, vagy segédi hatalom ellenébe tétetik, de gyakorlatára nézve a püspök alá rendelve. A fárák eredete lényegesen tekintve az apostolok idejétől származik »), mert minthogy mindjártam Egyház kezdetével a hívek számaannyira növekedett, hogy egy nap alatt három ezer ember Jeruzsálemben Krisztus urunk vallását felvenné, s foglalatosok lennének hz apostolok tudományában, a kenyér megszegésében, s könyörgésekben «); s e szám naponkint öregbíttetnék , más nem következhetett, mint azoknak több kisebb gyülekezetekre való elosztása, mellyek egy lelkész által kormánvoztatva az úrvacsoráját íim nepelek, s más istepi tiszteleteket tartanak. iSőt falukban, g 1

1) Lásd egyházi történeteink 1. köt. 46. §. 325. lap. Klein Hist. Eccl. tom. 1. §. 165. Schenkl Instit. Jur. Led. tóm.

1. §. 324. et * edit Landishut 1830. 2) apóst, cselek. II. fej. 42. v.