Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
192 ha sem tekinthetni. Ugyanaz az idézett munkájának 262. lapján felállíttandó patriárkaságrol igy értekezik „Ügyetlen vagy bizonyosan hiányos okoskodásnak mondhatnék azt,ha valaki azt vitatná, hogy valamint régenten a keleti pátriárkák felállíttatására a római Pápa megegyezése szükséges nem vala: így ugyan az szükségesnek ma sem állíttathatik, mert ha avval semmi más nem ellenkeznék is, már egyedül az leendene ellenkező, hogy az a nyugati, azaz római patriárkaság hatóságában felállítandó volna, s úgy ennek megegyezése nélkül meg nem alapítathatnék. „Lásd e, tárgyról Frey kritisch. Komment. II. B. s 304, és Roskoványi Ágoston de Primatu R. P. ejusque juribus.“ 163. §. Pápáknak tulajdoníttatott. Ne csodálja pedig azt senki: hogy a püspökségeket felállítható jog tartományi zsinatok megszüntetésével a római Pápákra átszállóit légyen, mert 1) ámbár az új püspökségek felállíttatása többnyire külön megyék haladására czéloz, még is az egész Egyház üdvét, hasznát, sőt egységét is nagyon elősegíti, következőleg a római Pápának kit a közönséges Egyház felügyelése főleg illet, szinte abban részesülnie szükséges 2) alább mutatandjuk, hogy a római Pápának joga vagyon püspököket megerősíteni, már pedig hogy valamelly líjolag kinevezett püspököt megerősíthessen, szükséges tudnia is,hogy e püspökség felállíttatása az Egyház üdvére s haladására válik-e vagy nem? E vala oka annak, hogy Vili. századtól alig lelhetni példát, hogy valamelly püspökség római Pápa megegyezése vagy befolyása nélkül felállíttatott volna 8 e), sőt majd majd minden püspökséget mint római Pápától alapítot- tat érintik az egyházi történetek. Mi annál könnyebben történhetett, hogy a Pápák távoli tartományokba hitteljesztőket kőidének, kiket egy úttal arra jogosítanak fel, hogy megyéket vagy egyházi tartományokat felállíthassanak. Ahhoz ki- lenczedik s tizedik században járult az is, hogy rettentő üldö- 86 86) Plank Geschichte der christlich-kirchlichen Gesellschaft« Verfassung 111. Th. p. 825.
