Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a

181

tulmat gyakorolhat, mennyi az Egyház minden körülményeinek megfelel, sőt még akkor sem húzván azt kétségbe, midőn a római Pápa az egyházi javadalmak nagyobb részét maga osztogatná, s némelly visszaélések uralkodnának is. Hanem miben ^mindnyájan nem egyezének az vala: mi légyen az Egyház üdvére nézve tanácsosabb, mi szükséges, mi mi felesleges. Ezekből vita, és vélemények különbsége eredvén , ellenkezésekbe , es tudományos harczokba jutottak a tudósok, kivált akkor, inidőn'|'szenvedélyek, s más czélok elérése is hozzá járulának. Ezeknél fogva okosabbat, s az egész Egyház szellemével megegyezőbbet nem követhet az ember, mint Thomasinnal állítani: „A. régi rendtartás megváltoztatott ugyan pápai fentaríásokka!, s javadalmak rendkívüli osztogatásával, minthogy régenten az'ok rendes kiszolgáltatói a püspökök valának. Azonban tanácsosnak nem tartjuk meghatározni, melly rendtartás, a régi-e? vagy a ké sőbbi hasznosabb legyen , minthogy akármelly részre hajlik valaki, mást nem követelhet , mint azt, mi az egész Egyház megegyezésével diva ba hozatott, ahhoz csatlakozván: s tartván magát, inihez csatlakozik, s követ az Egyház. Akármelly változó szokás divatozzék javadalmak kiszolgáltatásában , mindenik használatában visszaélések keletkezhetnek. Azonban illő, hogy azon szokást, melly korunkban divatozik ne ócsároljuk, ne becselenítsük; vagy változtatni kívánjuk, hanem arra mindenki tehetsege szerint törekedjek, hogy mi divatban vagyon, az józanul, szentül, tartassák meg. Akár Pápák", akár püspökök osztogassák a javadalmakat, csak az kivántato, hogy azokat érdemesebbeknek kiszolgáltassák, ollyanoknak tudni illik: kik az Egyházat szolgálatai , es tettei által építeni, s ekesítteni képesek , mellyeknel fogva átalános szent v.eteíkedes mindnyájok közt keletkezzek , nem azt tekintve', ki osztogatja a javadalmakat, hanem arra törekedve, hogy ménnél szentebben, ménnél szentebbeknck azokat osztogassak.“ E jog további