Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
114 fertőző korinthusit megítélte » s), és Timotheusnak azon oktatást adta, hogy az Egyház szolgája ellen vádat ne fogadjon el máskép, mint két vagy három tanúság mellett. „Lás4 Ti- moth. I. Lev. V. 19.“ 100. §.. A végrehajtó hatalom. Minthogy semmi társaság állandó nem lehet, ha azon joggal nem bir, hogy oliy tagot, melly a társaság ezélát hátráltatja , vagy azt előmozdítani nem igyekszik, büntethesse, vagy a társaság közönségéből kizárhassa, az Egyház pedig minden értelemben társaság lévén (64. §.) a végrehajtó hatalmat nem nélkülezheti, mellynél fogva tudni illik a bűnről vádolt s meggyőzött tagot a maga közönségéből, vagy egészen, vagy legalább egy részről kizárhatja. Ebben helyeztetik a kinszerí- tés vagy az egyházi fegv is, mellyet az Egyház feladni szokott. Hogy ezen jog az Egyház sajátsága Üdvözítőnk következő szavaiból tetszik, „Ha valaki az Egyház szavát nem , fogadja, legyen előtted mint a pogány vagy publikán“ J «) (96. §.) szinte azt szent Pál tényeiből is kihozhatni, ki mind a vérfertőző korinthusit s ?) megítélte, mind pedig Hime- neust és Sándort testének megrontására a sátánnak átadta, hogy a lélek megtartassék » «). Az egyházi büntetésnek ezéla semmi esetben más nem lehet, mint hogy a bűnös megtérítés- sék s éljen, vagy pedig ha nem téríthető, a botrány elhárít- tassék, és hogy az érdemetleneknek az Egyház javai ne adattassanak » »). Mindenkinek azonban az egyházi büntetést vagy fegyet a töredeleintől elválasztania kell, mert ez az ész s szívnek jobbulását tárgyaló eszköze, a belső itélőszék. hez, és a töredelcm üdvszeréhez tartozó, melly azon végre adatik fel, hogy a bűnös követett bűneit sirassa, s az adott botrányt elháríthassa. A töredelem minden nemű bűnök miatt 35) I. Corinth. V. 5.36) Math. XVIII. 17. 18. 37) I. Corinth. V. 3 — 5.38) I. Timtth.I, 20. coll.I.ad Corinth.V. 5.39) Math.VII.6,
