Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

l3ícub. 2

Etel. $0.

iReß, j.-ióff (+)

foganatjából fzármazott, hogy rövid idő múlva régi tellyes boldogságára való juthatását reménylhetjük e’ Főldunknek-is, melly jelesebben az egyenetlenségek miatt meg-veíztegettetett vala.

Álmélkodva olvastam Kerefztyének az írásban, Teftamen- tom-képen hagyott Matatiás jámbor Fejedelemnek ama’ végső íza- vait: Simon fráter veßer fcio cjuod Vir confilii efi, ipfe erit vobis fater, & Judas Machabaus fortis viribus, fit vobis frinc^s. Imé Simon a’ ti Atyátokfia tudom hogy jó tanátsú Férjfiú, ő léfzen néktek Atyátok, és Júdás Makabéus vaftag erejű ifjúságától fogva, légyen tinéktek Fejedelmetek. Tsuda dolog! nem férhet egyre az Atyai hivatal és a’Fejedelmi tiíztség, igen-is, mert: 'időn bent conveniunt, nec in una fede morantur, Majeßas & Amory azt tartja a’ kőz-mondás, hogy nem jól egyeznek, és egy fzéken meg-nera férhetnek, az Atyai Szeretet, és a’ Fejedelmi Méltóság. De a* ki ama’ fellyebb-említett Mefterséggel ezt a’ mi nagy Méltóságunkat fei-ékesítette, ebben-is illő bőltseséget adott néki, mellyel a* két Hivatalt az alatta valói kozott a’ Fejedelmi Méltóságot, Atyai kegyességgel annyira tudta módosán mértékelni, és egyeztetni, hogy őtet mint kegyes, engedelmes jó Attyokat fzeret- nék, nem kulőmbben nagy Méltóságú Tekíntetitől tartanának-is: Attyok vala ez íot Lelki Páfztorok-is fókáknak , mind Egyházi, mind Világi dolgoknak, ISTEN Törvényének és Tifztelctinek Oltalmazója, buzgó nevelője, gyarapítója, mondhatom felőle a’ mit az írás mond Oniás’ Fia felől: In vita fujfulfit Domum, & in diebus Juis corroboravit Templum. Ki életében támogatta a’ Házat, (:ez az egyik hivatal tudniillk, a’ Fejedelmi:) és az ő napjaiban meg-erősíté a’Templomot (:itt a* másik, tudniillik az Atyai:) és való-is> mert azon éhező és fzomjúhozó főidnek merő Apostola vala*, nem az én találmányom ez, hanem azé, a’ ki őtet il- lyetén Titulussal méltán és érdemesen tilztelte, Orlzágunkban fénylő nagyérdemű hírű és nevű Egyházi Méltóságé.

Már efzedbe juttatom kesergő Gyülekezet, e’ folyó faculum- rak a’ tizennyoltzadik ízáznak tizenegyedik elztendeir; meg-fáradott vala a* Haza az egyenetlenségekben, és nem vala a’ ki megegyeztetné Izraelt, valaki fzívesen fzerette Hazáját, óhajtja vala az egyességet, de tsak terméketlen főhajtások valának ezek mind addig; míglen ez a* ditsőséges egyesség fzerető Abner fel-nem kele, ut congregaret ad Dominum fuum Regem omnem IJrael, hogy a’ terméízet és tőrvény ízerént való Uránoz Királyához gyűjtse a* meg-hasonlott Izraelt, és állandó hűséggel meg-erősíttetett- fzővet-