Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

kezdettettek, rendeltettek, végeztettek, mindenekben'ennek fáradtságos munkáját, veréjtékét, tanátsát, elméjét találjátok.

Mivel egyízer immár elő-hozám Tifzán túl való , egyébiránt ditséretre méltó és termékeny Földünknek állaparját; azért továbbá-is juttassátok eízerekbe annak kietlen pufztaságát, gondoljátok-meg minémü rendeletlenségben, meg-fogyatkozott ßa- tusban valának, mind Egyházi, mind pedig Világi dolgok, a’Közjónak nagy íébeit és hibáit, mellyekről nagy bánat és konyhái latás nélkül nem lehet emlékeznünk; ennek boldogabb rendét és IHapatját (:ne hidjetek nékem, hanem ebben meg-egyező Vármegyék, Várasok, Helységek és ötét könyvezö fzemekkél emlegető és újjal mútató fokaság’ bizonyság-tétcíinek:) mint a’ legfőbb ISTEN, és Orfzágló Felség Efzkőzének, e’ nagy Méltóságom. xv. pák tulajdonítsátok; hasonlót mond Auguftusrói Horatius : Tru- 4- ges fa agris retulit uberes i é* fign a nofiro refiituit Jovi, & ordinent rt&um , é" vaganti fra na licentia injecit, amovit qúe culpas, &• veteres revocavit artels. Reménylhettük bizonyosan, hogyannak melzíze látó vígyázása és bőltsesége törvénytelenségek’ rartalckja» és Tartományokat, Varasokat rontó egyenetlenségek* és mindeneket felforgató vifzízavonások* tsilapítója és meg-fejtója leénd : Ibidem Cuft0^ non furor civilis, aut vis eximet otium, non ha qua producit enfies, aut miferas inimicat urbes, non qui profundum Danubium bibunt t cd iff a rumpent.

A’ mint-is ha kinek, bizonyára Önéki kőfzőnhetjük, hogy ezenn a’főldőn-is, a’ hol ez előtt a’ kafzás és az arató meg fáradt tértét nyugtatván, idő múlató és terhes munkáját kőnnyebítő Me- féket említett, már ottan meg-egyezö áhítatos községnek ISTE- Ni dicséreteket éneklő fzavai hallattarnak, ISTEN’ditsőségére emeltetett Templomok', azokban engeízteló és keliemetes áidoza- t at .14. tok láttatnak , Sanfta glorificavit, &• multiplicavit vafa Sanfitorum. A’ Szent Helyet megdicsőíté, és meg.sokasítá annak edényeit. Néki kőfzőnhetjük, hogy (:rövid fummában rekefztem azokat, In indug: mellycknek elő-lzámláláséoan napokat kellene töltenem,) Aurea ^ con fúr gunt, converjis facula fatis, Porta nec infeßis cajibus ulla patet. Templa colit Pietas, Pudor Aides, Mania Fadus, J'*ra Tribunal , Amor PeSIora, Verba Fides. Arany időnk és fetéres homály után fényes napunk támada, a’ bal eseteknek úta gátoltatik, és hogy a* Templomokban Áhítatosság, Házakban Szemérmetesség, Várakban Szövetség, Tőrvény-fzékekben Igazság, Szívekben igaz Meg-egyezés és Szeretet, Szóban hűséges Allanaóság találtatik.

Ezeket