Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
S. Aug. Ser. iS. in Joan.-mm w mmHomo ven Nobilis, ISTEN és Haza előtt nagy Nemű Fő-Ember, ki-vetkezvén telinek és világnak terhes foglalatosságiból, abiit in Regionem longinquam acciperefibi Eggnumy távol lévő Tartományba méné magának Orfzágot venni, el-venni Kriílus érdeméből le-folyó fáradtságos és nyereséges Apoíloli munkájinak jutalmát és bérét, Nemes Hivatalának meg-felelő: (:kiváltképen való nagy örömünk lehet:) nemes birodalmát és meg-dupláztatott Illeni kegyelemnek girájár. Ez ugyan ditséret nélkül nem fzűkőlkődik, mondhatom £ent Ágoílonnal: Illa quidem magna anima , magno ohm reclufa kofpitio, in focietatem recepta fan&orumy lauda neccuraty necqu&rit humanas, attamen mittamus ei munera (piritualia, vos imitationem, ego laudem. Ez a’ nagy lélek ugyan melly e’ főidőn nagy és méltó fzállással: (azőteíli tálentomit, érzékeny tagjait, és tehetségeit értsétek:) meg-tiízteltetett, már a’ ízentek’ társaságába bé-fogadtatván, és maga Mennyei URának őrömében, meg-mozdúlharatlanúl élvén, a* mi ditséretinket íe nem kívánja, fenein óhajtja, nem keresi; mi mindazáítal adjunk lelki ajándékokat> ti fzíves kővetést, én pedig dicséretet* Jóllehet nem ígérhetem néktek, magamnak fém tulajdoníthatom azt a’ tehetséget, hogy olzlopokat és márványokat érdemlő tselekedetinek nagy voltát elmémmel fel-érjem, nem külőmbben hogy e’ rövid beízédembe rekefzthessem; kire nézve tudom ízemeimre vetitek, hogy ízámtalanokat el-hagytam, a’dolognak méltóságához nem fzinte illendőképen fzőlottam, meg vallom: de ti fém várhattok többet tőlem, mint a* mennyit illy megháborodott elme, és még friss febeit éstsak moílani íiralmas esetit fajnáló fzív végbe-vihet. Azon kívül fokán léfznek, és könyveket töltenek, az ő ditséretes életéről való rendesebb és módosabb beízédekkel, &• fi hi tacuerint, lapides clamabunt. Es ha ezek hallgatnának-is, a’ néma kővek annak ditséretire ízólamla- nak. Én azonban ha el-íntézett tzéíomhoz nem-juthatok, és fel-vett tzikkelyemet vóltaképen nem folytathatom, fi ego non potuero explicare, non rationem putetis & materiam, fed hominem defecijje. Ha én meg-nem magyarázhatom ezt a* fogyatkozást, nem egyébnek, hanem emberi tehetetlenségemnek és elmém* tsekélységének tulajdonítsátok. ŐSTŐL
