Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
1 i tfaknem az utolfó fzempillantáfig tartó ép értelemmel , tfendefen az Urban el nyugSzik , és Szinte azon a’ napon , a’ mellyen az igaz Iften Fia emberi teliben öltözvén a’ mi idveflegünkért e* világra Születni méltóztatott, ugyan azon Idvezitö Jefus Kezébe lelkét által adja. Bé Fejezés. itt már B. H. a’ Zokogásoknak , a’ Sűrű köny hullatásoknak , a’ fziv* cpefztö fájdalom érdekléfinek méltán helyt adhatnánk, meg gondolván , hogy ettől a’ nagy érdemli . ettől a’ példás igazlagu Méltófágos Felfö-Büki Nagy Jófef Űrtől meg fofztattattunk. Méltán , mondám , helyt adhatnánk a’ leg keferveífebb fájdalomnak , ha tfak maga az írás ama vigafztaló gondolatra nem vezetne bennünket, mellyel befzédemet bé fejezem. Ifaias Prófétánál azt mondja maga az Ur: Dicite ju/fo, quoniam bene mondjátok meg az Igaznak , hogy e* múlandó életének vége fzakadván , ottan az örökki valófág- ban jól , és igen helyén vagyon állapottya. Oh tfak ez egyedül nem elégfé- ges é , ha kerefztyéni módon gondolkodunk , a’ leg nagyobb fajdalomnak mérfékléfére? Méríékeld tehát zokogó foháfzkodáfidat Méltófágos Élete Párja! ki hnízonnégy efztendökig az ö jeles Tetteit közelebbről Szemlélvén, egyenes igazfzivét, és képmutatás nélkül való igaz jámborfágát tapasztalva tapafztaitad: tudom, hogy ugyan azért nagyobb a’te árvaságodnak vefztefége; de gondold meg, quoniam bene, hogy oda az örökké valófágba költözött Iílenfélö kerefztyén életének jutalmát el venni , hogy az ö példái méllyen fzivedbe oltatva lévén arra fognak fzolgálni , hogy azoknak öfvénnyén járván , ’valaha ama meg magyarázhatatlan örömök birtokára köve fled» Mérfékeld keferves köny- hullatáíidat gyáizba borult kedves Magzattya , el hagyatott Árvája ! akár melly kegyes gondvifelö , és téged Ízereíö édes Atyától meg fofztattva találod magadat , oe gondold meg, quoniam bene, hogy e’ fzarándokfág helyéről amaz örömmel , és gyönyörűséggel tellyes hazájába által ment , hogy az ö atyai oktatáii téged az igaz alázatoílagnak, fzelidfégnek , a’ fzent Reli- gióhoz való tiszteletnek , az Illeni , és felebaráli fzeretetnek követéfére áll- hatatofan vezetvén , ugyan azon boldog Hazában valaha ismét véled való egyefüléíét várja. Méríekellyéfek Sziveitek keferüfégét Úri Teítvérei , Vérei, és Rókkoníági ! el efett , el enyéfzett jeles Famíliátoknak Tzimmere , el tűnt fzemeitek elöl az, a’ kihez olly nagy atyafiui Szeretettel, mint Véretekhez , *) IS 3. ioi
