Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

refin fel-áldozta ; mert az-, a mi áldoz, t at ik9 és az, a ki az áldoz, a- tot tefid, mind á K erefztfán végzett áldozatban , mind az Olt ári áldozatban egy, tudniillik: maga Krifius JéJus * a kettőben

trak az áldozatnak módja külomböztetvén.

Ezen fundamentomon építvén , ki foghattya-meg azon tifzteletet, a’ mellyel ezen ölcári áldozatban magafztaltátik az iílennek nagy volta? Olly tifztelet ez, oliy magafztaltatás, a5 mellynél nagyobbat az ö verhetetlen vólta-is lem nem vehet, fém nem kívánhat* mivel ezen áldozatban az ő egygyetlen egy Ifteni Fia meg-foghatatlan mód fzerént méltóztatik magát mint fel-áldozandó efzközt, a’maga teremtésének, maga fzolgájának , maga fokfzor vetekekkel terheltt Papjának kezeibe tenni , e's azon Szentségbéli Lettétől, a’ mellyet a’ meg-fzentelés’ fzavak- kal magára vett, meg-válni, és ugyan a’ végre válni-meg, hogy ez által nyilván bizonyítsa az Iílennek minden teremtései felett határ nélkül uralkodó nagy voltát, és ezeknek az ő mindenhatóságától függő terméfzet fzerént való fzükségét, és femmiségét.

E’ fzerént egy Oltári fzene Áldozatból nagyobb ditsőfsé- gec, nagyobb magafztalást vefz az Úr lilén, mint fém az egéfz mennyei Seregnek, a’ Bóldogságos Szűznek, Prófétáknak, Pátriárkáknak, Apoíloloknak, Mártíroknak, Konfefsoroknak, Szüzeknek, és minden Angyali, Arkangyali, Szerafimi Karoknak az örökké valóságban foha el-nem végezendő imádságaiból : mivel mindezek tsak teremcett imádások, tsak fzolgai imádások : az Oltári Áldozatban pedig imádtatik a’ maga tulajdon Sz. Fia által, a' ki e’ végre a’ kenyérnek, és bornak teremtett, és alá*való