Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

fS X o X & if

Ki nem mondhatom ugyan én , $’ ki feni fejthetem, mennyire fzivében meg-dobbant, fzines ábrazattyában meg-kékűlt, meg-sárgúlt, s’ változó éktelenségekre meg-hanyatlott vala, ki nem magyarázhatom, mennyire egéfz tagjaiban refzketett vala ezen ennyihány fzók miátt: Morieris tu, Sf non vives. Meg-halfz te 5 és többé nem élfz. Nincfenek, ki fém telhetnek olly bőv fzapora fzavaim, hogy elégségeién ki-befzélheíTem, miként Ezekiásnak Királyi faját fzivét minden égi háborúságnál * minden meny-dórgéfeknél, minden villámló, és febeffen le-hulló meny-köveknél, minden egy fzóval, éles hegyes tóreknél , s’ mérges nyilaknál valóban által-járhatta ez az élete elvitelére ki-adatott halálos izenet: Moriens tu,

6f non vives. Meg-halfz te, és nem élfz.

Úgy vagyon, bizonyára úgy K. fzomorú Halgatóim, nem-is az vérnek, hanem a’ kóny- hullatáfoknak cfatornait ki-nyitotta emez en- nyihány fzóval ki-mondott, boldogtalan halálos fententzia: Meg-halfz te, és nem élfz. Mert fejtekben, halgatásban azt fém lehet felőle tartani; hogy: Feriit faciem ad parietem. Fordí- 4Reg. tá a’ falhoz az orczáját: Et flevit fletu mogno.

És nagy firánkozáííal firt, nagy jajgatáífal jajgaC tott,