Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

Uzforás, csak a nyereséget fzomjóhozó mondhatja, a" ki egy pénzen kettőt kivan venni, a’ ki mind az adásban, mind vevésben a’ nyereség utánn ásétoz. Igen kiílömbözők a’ mi fzerelmes Meg Váltónknak gondolati; mert az Ö Jóságának nintsen határa, és az Ó könyörü- letefségeit nem lehet megfzámlálni. Tudom , ha keves- ' sebbet adott volna érettünk, fösvénynek mondattnék, moll:, mivel felesleg fizetett, vefztegetőnek álléttatik. De ki vagy te, hogy fzámat merfz kérni a’ Váltságnak árárúi? a’ tiedbül femmit feni adott, valamit adott, mind a magáéból adta. Szabad volt véle, kevélfel, vagy többet a’ váltságnak árát le fizetni, és éppen annyit akart adni, a mennyit adott. Akár kevés pedig, akár fok a’ váltságnak ára, az mind az övé, mert önnön magától váltott meg bennünk, mivel az ö adóífai voltunk.

Valljon vefztegetés volt é Elifasus Prófétának az a* 3. Reg. 17. könyörületefsége, mellyel egy el nyomorodott özvegjT Afzfzonyhoz viseltetett, midőn az olajt házánál annyira fzaporitotta, hogy nem tsak a’ költsönt le fizethette, és két fiát, kiket a’ kölcsönöző maga fzolgálatyára akart vinni, a fzolgálattól meg válthatta, hanem még maradott is néki, mellynek árából az özvegy két fiával együtt élhetett; úgy éppen nem vefztegetés Kriitus Urunk’ halála; mert az nem tsak váltságunkra, hanem élelmünkre, és úti költségünkre is fzolgál, hogy tudnillik az ö fzent halálának ereje, és érdeme által fegéttetvén azokon a’ temérdek vefzélyeken, mellyek utazáfunkban tsoportos- san elő adják magokat, mellyek a’ boldog nyugodalom’ partyátul távoztatnak, fzerentséífen győzedelmeskedhessünk.

Kitsoda már moll az a’ vakmerő, a’ ki efztelenség- nek, a’ ki bolondságnak merje mondani Kriítus Urunk’

hatg =-€?=-