Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

Attya’ ki-múlását látjátok, Hominem defiijfc credite, non Virtutem« el-hiddjétek, hogy tsak az Ember fogyott-el, nem az erkőlts.

Ugyan a’ beízédem’ elejin fel-vett tzikkelyem után megmondott tizen-kilentzedik Réízben, tizen-negyedik Versben találom, hogy ezt az Évangyéliomi példa képen elő-hozott Fő Embert az 6 Polgári gyűlölik vala, Cives autem ejus oderant eum, mi okból fel-nem jegyzi az írás, el-hihetem, hogy a’ községben fze- retetet és hűséget okozó, kegyesség nélkül fzükőlkődőtt légyen. Ezt moft nem fefzegetem, elég az: hogy itt immár fel-bomol az e!ö-hozott Nemes ember, és ugyan e’ boldogul, nem kézzel kéfzít- tetett örökös hajlékba által-kőltőzőtt, nagy Méltóság között a’ hasonlatosság, mellynek folyamatjából eddig kormányoztam be- fzédemet. Miképen mondhatom én e’ felöl, hogy ötét az ő Polgári, az ő Népe, az ö Hívei, az ö Tselédi gyűlölték volna, a1 ki maga Személye Fő Méltóságát, és nagy Hivatalos Tekíntetit, Atyai kegyességgel, és alázatos maga viselésével, mérsékelni tudta annyira; hogy mindenek’Rendihez, Statusához, Ügyéhez, Terméfzetéhez, Neméhez,alkalmaztatottnakláttatnék.

Miképen gyűlölhették volna azt, a’ ki (:példás életű Jób- nak hufzon-kilentzedik Réízét véfzem-elő, hogy a’ mint illik annak tselekedetit, de tsak fummásan, le-irjam:) Oculus fuit caco, Fes claudo, Fater er at Pauperum, expe&abant eum quafi pluviam, dt* os fuum aperiebant quafi ad •imbrem ferotinum, cumque federet, quaft Rex circumflante exercitu, erat tamen mcerentium confolator. nem fzállhatok különös jó téteményeinek elő-fzámlálására és meg-nevezésére, mert annak fokaságától el-nyomattatnáai, egyedül azt mondhatom: hogy ő Szeme vala a’ vaknak, Lába a’ fán- tának, Attyok vala a’Szegényeknek, várják vala ötét mintáz essőt, és lzájokat tátják vala fel, mint a’ késő essőre, és mikor mint a’ Király ülne, a’ fereg kőrnyül-állván, mindazáltal a’ ke- fergők’ vígafztalója vala.

Légyetek nékem bizonyságim ti mindnyájan, a’ kik jelesebben tapaíztalhattátok gyakor alkalmatosságokban kőrnyüle járván, vólt-é valaha oily’ meg-vetett, olly* alatson rendű, a’ kit ő kegyesen meg-nem hallgatott, gyámolítani és védelmezni nem kívánt volna? ezért-is, és más tekíntetesb tselekedetiért a’ Föld’ Népének, minden Rendnek, egéíz Hazájának érdemiette fzeretetit, és minden jónak ő hozzá hajlandóságát, Omnis autem Israel & Juda diligebat David. Egéfz Izrael és Júda fzereti vala Dávidot.

És hogy mások felett, ama’ még életben, egéfz Haza őrömére